András éppen a nyaralásból hazatérve járt pórul. Szlovákiából lépett át a kittsee-i határátkelőhelyen, ám meglepetésére automatikusan az A6-os osztrák autópályán találta magát. Nem akarta megsérteni az osztrák szabályokat, ezért az első kijáratnál azonnal le is hajtott az autópályáról - vesztére.

Az osztrák autópálya-rendőrök ott álltak lesben, és "vadászták le" szép sorban a külföldi (szlovák és magyar) autósokat. A pórul jártak hiába magyarázták, hogy ennyi tolerancia lehetne a rend éber őreiben is, dehogy akartak ők csalni, hiszen ezért választották az első kijáratot. Feleslegesen hivatkoztak arra, hogy Magyarországon az a szabály: a fizetős autópályát jelző tábla után még az első kijáratig ingyenesen lehet hajtani.

Nem így Ausztriában. A két kilométeres útért vastagon fogott a "sógorok" ceruzája: 120 eurót kóstált a büntetés. Nyájasan mutatták a mobil bankkártya-leolvasó készüléket: ha nincs készpénz, megteszi a plasztik is. Aki a helyszínen nem fizet, annak biztosítékként lefoglalják az autóját - fenyegetőztek. András szitkozódott, de végül kénytelen volt fizetni. Elvégre mit tehet az ember külföldön, ahol még a jogaival sincs tisztában?

Az Európai Unió általában elegánsan háttérbe vonul, ha az autópályadíjak és a közlekedési bírságok behajtása kerül szóba. Így aztán nem meglepő, hogy ahány ország, annyi szokás: míg Ausztriában és a legtöbb közép-európai országban a matricás autópályadíjak vannak érvényben, addig Olaszországban, Franciaországban, Spanyolország és Horvátországban útszakaszokként kell kapuknál fizetni. És ahány ország, annyi díjtétel. Erre vonatkozólag az EU nem is kísérli meg a harmonizációt, (bár megtette ezt a teherautók esetében az Eurovignette-tel), csupán azt köti ki kissé homályos irányelvben, hogy a díj legyen arányos, a külföldiekkel szemben nem diszkrimináló és ésszerű mértékű.

Utóbbiba ütközött bele a nyáron a szlovén kormány, amikor a korábbi egyhetes autópálya-matricát megszüntette, és helyette - minimális időtartamként - bevezette a félévest, potom 35 euróért. Brüsszel tiltakozott, és figyelmeztette Ljubljanát: ezzel diszkriminálja a külföldi autósokat, akik gyakran egyszer használják csak az autópályát, mégis ugyanannyit fizetnek, mint az állandóan furikázó hazaiak. A nemzetközi felháborodás hatására végül a szlovén kormány júliustól visszaállította az egyhetes matricát, 15 euróért. (Ehhez képest az osztrák tíznapos 7,7 euró, a szlovák egyhetes pedig alig öt euró.)

"Városi legendának" minősül az is, hogy a fizetős autópálya mellett alternatív útvonalat is kell biztosítani, elvégre nem mindenki kötelezhető a fizetős autópályák használatára. Még az sem általános szabály, hogy az első lehajtóig legalább ingyenes legyen az út - sőt Ausztriában egy bécsi lakost a saját háza előtt büntetett meg az autópálya-rendőrség, mert öt matrica volt felragasztva a szélvédőjére, és maximum három a megengedett. Végül az osztrák autóklub jogászai "mentették ki" az asszonyt a legendásan pénzéhes autópálya-társaság, az Asfinag karmaiból.

- Az autópályák díjszabása, használata és az esetleges alternatív útvonalak biztosítása kizárólag nemzeti hatáskörbe tartozik - mondta lapunknak Andrea Maresi, az Európai Bizottság közlekedési főosztályának illetékes szóvivője. Ugyanez vonatkozik a szabálysértésekre is. - A közlekedési kihágásokról uniós szinten nem vezetnek semmilyen közös adatbázist, így a bírságok behajtását (például gyorshajtásért, parkolásért, autópálya jogosulatlan használatáért) csak kétoldalú szerződésekkel lehet szabályozni - tudtuk meg Riccardo Moscától, az Európai Bizottság bel- és igazságügyi főosztályának szóvivőjétől. Mosca persze elismerte: van, ahol működik, és van, ahol nem. A rendőr adott esetben fenyegetőzhet az autó lefoglalásával is, mint ahogy a nem EU-tag svájciak állítólag rendszeresen teszik. - Elég brutális, de nem jogtalan - fogalmazott a szóvivő.

Mit tehet az ember, ha külföldön megbüntetik? Ha klubtag, akkor fordulhat az Autóklubhoz, de itt sem sok jóval kecsegtetik: legfeljebb a külföldi társszervezetnek tudják továbbpostázni a panaszát, de a tiltakozás általában eredménytelen. A magyar Autóklub is tisztában van vele, hogy vannak országok, ahol szabályosan utaznak a magyar autósokra (Ausztria mellett Szlovákia is ide tartozik), ám ilyenkor csak annyit tehet a jámbor utazó: minden szabályt száz százalékig betart.

Igaz, közben némi meglepetéssel hallja, hogy a magyar rendőrök folyamatosan arról panaszkodnak: a külföldi szabálysértőkkel szemben tehetetlenek, így aztán a sok német, osztrák olyan kihágásokat is megenged magának, amelyek otthon meg sem fordulnának a fejében. A magyar rendőrök helyszíni bírságot nem szedhetnek, mobil kártyaleolvasójuk nincs, a sárga csekket a legtöbben már az első szemétkukánál elhajítják. Autót csak igen súlyos esetben foglalnak le, legfeljebb arra akadt példa, hogy útlevelet tartottak vissza, amíg az illető rendezte a bírságot.