Dél-Korea: bizonytalan nyugdíjasélet

Szöul, Dél-Korea. A Coex kongresszusi központot, a dél-koreai főváros déli negyedében, leginkább csillogó üzleti kiállításairól ismerik. A 76 éves Kang Dal Szu most viszont azért sietett ide társaival, hogy megpróbálkozzék az "Ezüst állásbörzén". Ott a nyugdíjasok számára kínál 2000 munkalehetőséget a magánszektor és 4700-at a közszolgálat. "Úgy látszik, meg kell tanulnom SMS-ezni, hogy virágot kézbesíthessek" - mondta Kang aggodalmasan, miután állásinterjút folytattak vele egy futárszolgálat fülkéjénél. Dolgozni akar - bár nem éppen virágkézbesítésről álmodott -, de amiatt aggódott, hogyan birkózna majd meg az új technológiával, és hogy képes lenne-e megtartani az állását, ha azt elnyerné.

Az Ezüst állásbörzéket azért szervezik, hogy munkát találjanak a 60 éves vagy annál idősebb embereknek és ezek a börzék az elmúlt évben gombaként bukkannak fel szerte Dél-Koreában, részét képezik a kormány erőfeszítéseinek, hogy segítsenek egy változó társadalomban hányódó idős koreaiak gyorsan növekvő népességének.

A közelmúltig a legtöbb dél-koreainak eszébe sem jutott, hogy idősebb embereknek munkát kellhet keresniük. A konfucianizmus hagyományai szerint a felnőtt gyermekek elsőrendű felelőssége, hogy gondját viseljék idősödő szüleiknek, akik - a család fejeként - tiszteletre, magas státuszra számíthattak. Ám ez a gyakorlat széttöredezik a hosszabb élettartam és a családszerkezet változásainak súlya alatt, és sok koreai felkészületlenül lép be élete kései szakaszába. A kormány júliusban kiadott felmérése szerint a 60 éves vagy annál idősebb koreaiaknak csak 27 százaléka gondoskodott magáról a munkából való viszszavonulás utáni időkre - azon túlmenően, hogy beruháztak gyermekeik tanulásába.

Így most ezek közül az idősebb emberek közül sokan csalódottan ébrednek rá, hogy gyakran zsúfolt városi lakásokban lakó gyermekeikre vannak utalva - azoknak viszont egészen más prioritásaik vannak. Manapság, ha felnőtt gyermekeik hajlandók befogadni az idős szülőket, gyakran közlik: elvárják, hogy elvégezzék a háztartási munkákat és gondozzák az unokákat. Ilyen kilátások közepette az idősek kétszer is meggondolják, odaköltözzenek-e.

Az Országos Statisztikai Hivatal adatai szerint 2007-ben a 65 éves és annál idősebb dél-koreaiak 48,3 százaléka élt együtt gyermekeivel, míg 1990-ben ez az arány még 72,4 százalék volt.

A kormány erőfeszítéseket tesz, hogy pótolja a hiányzó támogatást - és ez visszhangra talál a munkát kereső időseknél. Az idén minden, a börzéken a munkaadók által felajánlott lehetőségre hárman jelentkeztek, míg az előző években átlag 1,5 jelentkezés jutott egy állásra.

A 60 év felettiek számára 1988-ban vezették be az állami nyugdíjrendszert, amelyet részben a munkavállalói befizetésekből finanszíroznak. Ám ez a rendszer csak a munkavállalók 28 százalékára terjed ki. Sok nyugdíjaskorú koreai, különösen, akik a mezőgazdaságban dolgoztak, soha nem álltak olyan munkaviszonyban, amelynek alapján jogosultak lennének erre a nyugdíjra. És sokan a jogosultak közül sem kapják az átlag havi 193 dolláros nyugdíjat, mert visszavonulásuk idején úgy döntöttek, hogy egy összegben felveszik a járandóságot.

2004-ben a kormány utasította az Országos Nyugdíjintézetet, hogy próbáljon munkalehetőséget találni az idősebb munkavállalóknak. 2006-ra a projekt állandó jelleget kapott. Egy új, független testület, a Koreai Időskorúak Munkaerő Fejlesztési Intézete felügyeli. Míg 2004-ben 30 000 embernek találtak munkát, 2006-ig 83 000-nek, ennek az évnek az első felében pedig már 196 000-nek.

E haladás ellenére, még mindig nincs elég alkalom az idősebb munkakeresőknek. Így a helyi önkormányzatok teremtenek közpénzekből finanszírozott "ezüst munkahelyeket". Néhány példa: hazakísérik a gyerekeket a késő esti iskolai korrepetálásból, dolgoznak benzinkutaknál, kérdezőbiztosok közvélemény-kutatásoknál, segédkeznek esküvők lebonyolításában.

Utóbb a kormány ösztönözte a magánmunkaadókat: jelenjenek meg az Ezüst munkaerő-börzéken. A kormány anyagi támogatást kínál az időseket foglalkoztató vállalkozásoknak és átvállalja a közszolgálatban foglalkoztatottak átlag havi 163 dolláros bérének felét.

A szöuli Ezüst munkaerő-börzén kétségbeesés vibrált a levegőben, amint vagy 30 000 ember árasztotta el a fülkéket. Munkalehetőséget kerestek, bár korábban soha nem gondolták, hogy egyszer rászorulnak erre.

Han Teresa, munkaerő-gazdálkodási tanácsadó, aki segített megszervezni a börzét, egy kora hetvenes éveiben járó férfiról beszélt, aki öszszetörten ült előtte a székben. "Azt mondta: úgy gondoltam, a visszavonulásomat követően néhány éven belül meghalok. Soha nem gondoltam volna, hogy még vagy 10 évig élek..."

A 77 éves Li Eun Szok hulladékválogatónak jelentkezett s azt mondta: "Remélem, a menyem hamarosan hív majd, hogy lakjunk velük". Legidősebb fia és annak felesége azzal indokolják a késedelmet, hogy nincs még egy hálószobájuk, mesélte az aszszony. Férje, a 78 éves Han Chuk Soo azonban attól tart, négy fiuk egyike sem fogja valaha magához hívni őket. Ezért ment el ő is feleségével az állásbörzére, hogy megtegye azt, ami egykor elképzelhetetlen volt: munkát keressen.

A 30 éves Nam Szu Hyun azért jött a börzére, hogy beadja 63 éves apja életrajzát, aki nem akart elmenni, mert úgy gondolta, hogy megszégyenülne, ha magának kellene ezt megtenni.

"Azt szeretném, ha az apám dolgozna, ahelyett, hogy otthon búslakodik" - mondta Nam.

A cikk 2009. szeptember 13-án jelent meg a The New York Times hasábjain.

Idősek állásbörzéje Szöulban
Top cikkek
Érdemes elolvasni
1
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.