Alaposan megkeverte a kártyákat Irán azzal az ötoldalas válaszlevéllel, amelyben a héten tárgyalási készségéről biztosította a nemzetközi közösséget - igaz, az egyeztetések szerint éppen saját atomprogramját nem érintenék. Tegnap Mahmud Ahmadinezsad elnök - a megbízólevelét átadó új brit nagykövet előtt - is megerősítette: országa készen áll (noha nem mondta meg, pontosan mikor) a "nemzetközi együttműködésről", illetve "globális gazdasági és biztonsági problémák megoldásáról" való egyeztetésre. Ellenben világossá tette ismét, hogy a "békés atomtechnológiát" Irán elidegeníthetetlen jogának tartja, és nem tárgyal róla, sőt "ez lezárt ügy".

Az iráni válasz kellemetlen helyzetbe hozta az Egyesült Államokat a partnerországok, a P5+1 formáció, azaz az ENSZ Biztonsági Tanácsának állandó tagjai, valamint Németország előtt. Miközben Washingtonban csalódást keltett a levél ("Nem vagyunk érdekeltek abban, hogy csak a tárgyalások kedvéért tárgyaljunk" - mondta a külügyi szóvivő), a szankciókat ellenző Moszkvának és Pekingnek viszont muníciót adott. Miután Szergej Lavrov orosz külügyminiszter valószínűtlennek nevezte, hogy országa további szankciókat támogasson a perzsa állammal szemben - amely persze diplomáciai taktika része is lehet -, megfigyelőknek feltűnt: pénteken Susan Rice amerikai ENSZ-nagykövet már elvetette a "mesterséges határidőket" Teherán ügyében. Ez fordulatra utal az USA Irán-politikájában. Az Obama-adminisztráció ugyanis eddig először az év végéig, majd ezt előrehozva, szeptember végéig akarta dűlőre vinni a dolgot: megállapodás vagy szankciók. Megfelelő alkalmat az ENSZ következő közgyűlési hetében, illetve az ahhoz illeszkedő pittsburghi G20-csúcsban látott erre. Alig tíz nappal a szertefoszlani tűnő határidő előtt Robert Gibbs fehér házi szóvivő azt mondta: az USA erőltetni fogja, hogy Irán atomprogramjáról is szó essék a P5+1-gyel folytatandó egyeztetéseken.

Miközben izraeli illetékesek és amerikai keményvonalasok szerint "ketyeg az óra", a "még szigorúbb szankciók" elképzelése a BT erőviszonyain túl is újabb sebből vérzik, hiába ismerte be a hét végén Dan Meridor izraeli miniszterelnök-helyettes szombaton, hogy Benjamin Netanjahu kormányfő valóban járt Moszkvában a héten (feltehetően, hogy nyomást gyakoroljon az orosz vezetésre). A héten Robert Morgenthau, Manhattan 90 éves kora felett is aktív ügyésze arra mutatott rá New York-i pénzintézetek vizsgálatából kiindulva, hogy Irán és Venezuela mélyülő pénzügyi és katonai együttműködése hogyan ássa alá a nemzetközi szankciókat. A két ország a napokban három, öszszesen 2,3 milliárd dollár értékű befektetési és energetikai szerződést is kötött. Az amerikai külügy bagatellizálja Morgenthau beszámolóját. Ha Washington a Chávez-rendszert páriává nyilvánítaná - e nélkül nem hirdethet szankciókat ellene -, úgy kockára tenné a Bush-korszak végeztével nagy műgonddal építgetett latin-amerikai kapcsolatrendszerét is.

Jeruzsálembe érkezett George Mitchell, az amerikai elnök közel-keleti különmegbízottja, hogy izraeli vezetőkkel véglegesítsen egy, a ciszjordániai zsidó telepekről szóló megállapodást. Ez az egyezmény tudná újraindítani a palesztin-izraeli békefolyamatot, és tartalommal feltölteni az izraeli, palesztin és amerikai vezetők találkozóját New Yorkban, az október 29-30-i ENSZ-közgyűlésen. Netanjahu izraeli kormányfő azonban figyelmeztetett: még nagy a véleménykülönbség a telepek építésének teljes befagyasztását kérő amerikai álláspont és kormánya között. A palesztin vezetés ugyanakkor ragaszkodik az építkezések leállításához: ez a feltétele a tárgyalások újrainsításának. Elájult Simon Peresz izraeli államfő szombat este egy tel-avivi rendezvényen, s bár visszanyerte eszméletét, az idős politikust kórházba szállították, majd tegnap kiengedték. (Reuters/MTI)