Félre ne értsenek: a törvénykezés bonyolult dolog, főként EU-szinten. A jogi szövegeknek néha összetetteknek kell lenniük. De az összetettség nem zárja ki a világosságot! - figyelmeztetett Beatrice Ask svéd igazságügyi miniszter azon a stockholmi szemináriumon, amelyet az EU-elnökség szervezett a minap. A lényegre törő és gyakorlatias svédek nem véletlenül sürgetik az uniós nyelvezet közérthetőbbé tételét. E nélkül másik vesszőparipájuk, az átláthatóság sem sokat ér: ugyan ki szeretne hozzájutni egy EU-dokumentumhoz, ha utána egy kukkot sem ért belőle?

Nem tekinti ellentmondásnak az "érthető" és a "jogi nyelv" kifejezéseket a svéd közigazgatás. A stockholmi kormányhivatalokban a hetvenes évek vége óta nyelvi szakértőket is bevonnak a törvénykezési folyamatba: ők felügyelik, hogy a jogszabályokat a földi halandó is könnyen felfogja. Már csak azért is, mert - tapasztalatok szerint - a törvények nyelvezete a többi hivatalos dokumentum stílusát is befolyásolja.

Végképp elijeszti a hivatali bikkfanyelv az állampolgárokat, akik amúgy sem érzik magukhoz közelinek az uniót. Az Európai Bizottság emiatt kezdeményezte - idézte fel Margot Wallström kommunikációs EU-biztos -, hogy a törvénykezési javaslatokat és jelentéseket tömör, világos öszszefoglalókkal lássák el. Ez bizony nem árt, hiszen - mint Leonard Orban többnyelvűségért felelős EU-biztos megjegyezte - az uniós intézményekben rengeteg közgazdász és jogász dolgozik, márpedig ők élnek-halnak a technikai zsargonért (ennek brüsszeli változata az eurozsargon).

Átláthatóságból is csak az "érthető" változat ér valamit. Bár az EU-intézmények honlapjaira óriási mennyiségű információt felpakolnak (többek közt a jogszabályok kidolgozásáról), az átlagérdeklődő ezekre nehezen bukkan rá. A nyilvánosság védelmezői arra is emlékeztetnek, hogy az "előrecsomagolt" tájékoztató anyagok sosem helyettesítik a szabad hozzáférést az uniós szövegekhez.

Brüsszeli-magyar miniszótár

Abszorpciós kapacitás: Megmutatja, hogy egy tagállam mennyi támogatást tud fogadni és hatékonyan felhasználni.

Együttdöntési eljárás: Az Európai Parlament egyenrangú társjogalkotóként vesz részt a Tanács (a fő döntéshozó szerv) mellett a döntéshozatalban.

Koppenhágai kritériumok: A Koppenhágában 1993-ban tanácskozó EU-vezetők három követelményt határoztak meg a tagjelölt országok csatlakozásához: stabil intézményrendszer, működő piacgazdaság, az uniós joganyag átvétele.

Közösségi vívmányok: Az EU teljes joganyaga, amelyre gyakran a francia elnevezéssel (acquis communautaire) hivatkoznak.

Megerősített együttműködés: Lehetőséget nyújt arra, hogy tagállamok egy csoportja szorosabb együttműködést alakítson ki, és gyorsabban haladjon előre, mint más tagországok.

Négy alapszabadság: A személyek, az áruk, a szolgáltatások és a tőke szabad áramlása az unió belső piacán.

Szubszidiaritás: Az uniós döntéseket mindig a polgárokhoz legközelebbi szinten kell meghozni. Az EU csak akkor cselekszik, ha az uniós intézkedés hatékonyabb, mint a nemzeti, a regionális vagy a helyi szintű.

Zöld könyv: Az Európai Bizottság által kiadott vitaindító dokumentum. Az így összegyűlő javaslatok figyelembevételével indítványozza a bizottság a szükséges jogalkotási lépéseket.