A Geenpeace és a WWF rögvest rátámadt az unióra, ahogy Dimas környezetvédelmi biztos a héten bejelentette: az EU 2020-ig évente 2-15 milliárd eurót juttat a fejlődő országoknak, hogy azok is részt vehessenek a remélhető klímamegállapodásban, és viselni tudják a károsanyag-kibocsátás csökkentésének a költségeit. Brüszszelben úgy becsülik, hogy a 2012-ben lejáró kiotói szerződés után a fejlődő világnak 9-13 milliárd euró támogatásra lesz szüksége, de 2020-ban már 22-50 milliárdra. A globális károsanyag-kibocsátás tíz százalékáért felelős EU vállalná a maga részét, ha például a 24 százalékban szennyező Egyesült Államok is beszállna. Ám környezetvédők azt állítják, hogy az EU nem jár elöl jó példával, mert keveset kínál, s ez az összeg egyáltalán nem elég a harmadik világ megnyerésére. Szerintük legalább évi 40 milliárdra lenne szükség.

Kétségtelen, hogy korábbi fogalmazványokban még jóval nagyobb szám, évi 13-24 milliárd euró szerepelt, de Németország, Franciaország és Olaszország ellenezte még azt is, hogy a bizottság egyáltalán összegekről beszéljen. Dánia, Hollandia és Nagy-Britannia viszont sürgette a kötelezettségvállalást. Miliband brit külügyminiszter szerint a decemberi klímakonferenciát a kudarc veszélye lengi körül, holott a globális felmelegedés szárazsággal, vízhiánnyal, a szegény országokból tömeges elvándorlással, súlyos konfliktusokkal, háborúkkal fenyeget. Európának tehát érdeke, hogy példát mutasson, s hogy igyekezzék minél átfogóbb megoldást kierőszakolni Koppenhágában. Mint hozzátette: a kérdés egyelőre nincs az ENSZ Biztonsági Tanácsa előtt, de odakerül, ha Koppenhágában nem sikerül semmit sem elérni.

A német, francia, olasz trojka viszont azzal érvel, hogy nem szabad a lapokat kiteregetni, az utolsó percig a zárt ajtók mögött kell alkudozni. Ők megjegyzik: az EU többet tett bármely országnál, térségnél, amikor 2007-2008 folyamán nagyon is törekvő klímamegállapodásra jutott, igaz, súlyos viták után. Az uniós megállapodásnak a lényege az, hogy 2020-ig a tagállamok az 1990-es kibocsátás alá szorítják a károsanyag-kibocsátást húsz százalékkal, s megnövelik a megújuló erőforrások arányát az energiafelhasználásban. Fejlesztik a karbonkereskedelmi rendszert, s annak bevételeit is felhasználják.

A húsz százalékból azonban harminc is lehet, ha Koppenhágában az Egyesült Államok, Japán, Kína, India és az összes ország meg tud egyezni. Tudósok szerint még a harmincszázalékos csökkentés is kevés lehet egyébként, hogy a felmelegedés mértékét két Celsius-fok alatt lehessen tartani.