Az Európai Parlament (EP) frakcióvezetői tegnap megegyeztek abban, hogy jövő szerdán szavaznak José Manuel Barroso jelenlegi bizottsági elnök mandátumának meghoszszabbításáról újabb öt évre. De előbb, még kedden, megint elbeszélgetnek vele, és az egyes frakciók csak aznap este alakítják ki véleményüket arról, hogyan is voksolnak. Minthogy azonban az EP-ben nincs szigorú pártfegyelem, nehéz megítélni, hogy a Barrosóval elégedetlen képviselők - akiknek egy részét a bizottsági elnökkel rokonszenvező kormányok politikai nyomás alá helyezték - végül mire hajlanak.

Valószínűsíthető, hogy Barroso átmegy, és mindenképpen megszerzi a jelen lévő képviselők többségének az egyetértését - azaz a most érvényben lévő nizzai szerződés előírásainak megfelel majd az eljárás. De elképzelhető, hogy mégsem kapja meg az összes, 736 képviselő voksának több mint a felét - vagyis az októberi ír népszavazás esetleges jóváhagyása után életbe lépő lisszaboni szerződés szellemébe már nem fér bele a jövő heti eredmény. Mi lesz, ha így lesz? Gyenge bizottsági elnökként viszi végig a következő öt évet, vagy maga kezdeményez újabb szavazást a parlamentben, esetleg az EP lép?

Erről vitáztak a frakcióvezetők. Eddig úgy látszott, hogy a szocialisták, a liberálisok, a zöldek és a szélsőbal csoport laza koalíciója akár meg is akadályozhatja Barroso újraválasztását, de a gyöngécske szövetség tegnap összeomlott. Közös program híján csak a Barroso iránti ellenszenv kötötte össze őket, és miután a portugál politikus mindenkinek mindent megígérni látszott, a politikai utak eltértek egymástól.

A szocialisták - mint Martin Schulz frakcióvezető egyórás sajtóértekezletén igyekezett elmagyarázni - azt szorgalmazták, hogy ne legyen szavazás jövő szerdán. Ám a liberálisok ezzel nem értettek egyet, miközben a zöldek elvetették, hogy a lisszaboni szerződés érvénybe lépése után ismét szavazzanak, a kommunisták pedig tartózkodtak. A legnagyobb, néppárti frakció fenntartás nélkül kiáll a jelöltje, vagyis Barroso mellett, akit az állam- és kormányfők némi hezitálás után a nyáron ajánlottak a parlament figyelmébe.

- Nem könnyű a dolgom - ismerte el Schulz, aki egyrészt arra hivatkozott, hogy a júniusi EP-választásokon a szocialisták sok országban vereséget szenvedtek, így a frakció meggyengült. Másrészt sok szocialista színezetű kormány támogatja Barrosót (például a brit, a spanyol vagy a portugál), és arra kérik képviselőiket, hogy karolják fel a bizottsági elnök erőfeszítéseit az újabb ötéves mandátum megszerzésére.

E belső ellentmondásokkal teli helyzetben Schulz mégis azt mondta: a szocialisták nem fognak igennel szavazni, legfeljebb tartózkodnak majd. Hoszszabb távon a támogatásukat attól teszik függővé, hogy a liszszaboni szerződés ratifikálása után választandó külpolitikai főképviselő - aki egyben az Európai Bizottság alelnöke is lesz - a szocialisták soraiból kerül-e ki, és hogy Barroso felkarolja-e a frakció szociális programját. Ennek ellenére információink szerint nagyon is lehetséges, hogy a britek, a spanyolok, a portugálok és mások végül is igen szavazatot adnak le.