A 2000-ben elfogadott törvény célja az volt, hogy azoknak is nyújtson egészségügyi szolgáltatást (tehát kezelést és gyógyszereket is), akik szociális helyzetükből fakadóan nem fizetnek egyetlen kötelező egészségbiztosítási járulékot sem. Ráadásul a törvény hatályát kiterjesztették minden három hónapnál régebben Franciaországban tartózkodó személyre, vagyis nem követelték meg hozzá a francia állampolgárságot. (Sőt egy speciális egészségügyi biztosítási rendszert is létrehoztak az illegálisan Franciaországban tartózkodók számára.) Jelenleg a CMU hatálya 1,7 millió emberre terjed ki.

A baloldali kormány ugyanezzel a törvényhozási aktussal bevezette a még fontosabbnak bizonyuló kiegészítő CMU (CMU complémentaire) rendszerét is. Ez azt jelentette hogy egy bizonyos jövedelmi küszöb alatt - ez 2008-ban 621 eurós havi jövedelem volt - az érintetteknek az állam kifizeti a kezelési költségeket. Fontos volt, hogy nem utólag megtéríti, hanem már a helyszínen sem kell fizetni az orvosnak vagy a gyógyszertárban. Mára négy és fél millió Franciaországban tartózkodó személy rendelkezik a kiegészítő CMU lehetőségével.

A reform egyértelmű sikert aratott. A franciák egészségügyi helyzetét vizsgáló civil szervezetek is arról számoltak be, hogy a CMU bevezetése után valósággal kiürültek a munkanélkülieknek, a legroszszabb szociális helyzetben lévőknek létrehozott krízisközpontok. A különféle szociális jogokat előszeretettel visszavevő jobboldali kormányok sem nyúltak a CMU-höz - noha a mostani hírek szerint az egészségügyi járulék nagyarányú (25 százalékos) emelését tervezik.