Richteréket és Trabantjukat a keletnémet határőrök alaposan átkutatták. Jessica plüssállata is majdnem sorra került, de a szerencse közbe szólt. - Ne ébreszd fel a gyereket - állította le buzgó társát az egyik egyenruhás, s a kislány tovább aludhatott párnaként használt kedvenc játékán.

Húsz év elteltével a piros bőröndöt és a plüssállatot bárki megnézheti a berlini Alexander-platzon az 1989-es magyar határnyitást is bemutató szabadtéri kiállítás egyik vitrinében. Ezek a régi dolgok nekem az új életet jelentik. S az új élethez az utat Magyarország nyitotta meg - mondja az ötvenhárom éves férfi.

Richterben a szeptember 10-i magyar határnyitás után érett meg a disszidálás gondolata. Beadták utazási kérelmüket, s augusztusban ugyan már jártak Magyarországon, az újbóli látogatást ottani barátaik ezüstlakodalmával indokolták. Az engedély október elején jött meg. Október 9-én este a hatalom brutális fellépésétől tartó Richterék beültek Trabantjukba, lakásuk kulcsát a férfi édesanyjának postaládájába dobták be. Később kiderült, alig hajtottak ki a városból, a Stasi átkutatta, kipakolta és lezáratta otthonukat. Richter szerint azért hagyták kiutazni őket, mert a rendszer úgy gondolta: jobb kiengedni a "felforgató elemeket".

Rajkát elhagyva Richter nem a Balaton, hanem Bécs felé fordult. A gyerekeknek csak ekkor mondta meg: lehet, hogy soha többé nem látjátok a nagyszülőket és a barátokat. Hegyeshalomnál a magyar határőrök utat nyitottak a Trabantban ülő, zokogó családnak. A felnőttek örömükben sírtak, Jessica és öt évvel idősebb bátyja könnyei viszont bánatukban potyogtak.

A türingiai család a baden-württembergi Bad Wurzachba került, itt élték meg a berlini fal novemberi leomlását. Majd átköltöztek egy kis bajor faluba, Gestratzba. A helyiek felkarolták őket, ágyneműt, edényeket, háztartási gépeket kaptak ajándékba. Keményen dolgoztak, de házasságuk tönkrement az új életben. Richter 2000-ben idegösszeomlást kapott, majd Berlinbe költözött. Végignézte a Stasi-aktáját, az NDK-ból való menekülésük élményeit felhasználva írt egy regényt. Munkanélküli lett, pár éve tudott csak ismét egyenesbe jönni. A múltra nem csak a piros bőrönd emlékezteti. Ahogy munkába megy a busszal, "ráköszönnek" a mementóként meghagyott berlini faldarabok.