Jellemző az FN és személyesen Le Pen befolyásának csökkenésére, hogy a hír bejelentése nem váltott ki különösebb sajtóvisszhangot Franciaországban. Sarkozy színre lépése - és különösen a 2007-es választások óta - többé-kevésbé köztudott, hogy a francia szélsőjobboldal egy fejezete (Le Pennel vagy nélküle) mindenképpen véget ért. Azonban ez a fejezet nem volt sem rövid, sem jelentőség nélküli: három évtizeden keresztül Le Pen - az ilyen típusú szervezetekre oly jellemzően - egy személyben testesítette meg a francia szélsőjobboldalt, mely a francia politikai élet egyik fontos tényezőjévé vált. Le Pen legnagyobb politikai tette minden bizonnyal az volt, hogy a hetvenes évek második felében egyesítette és modernizálta az ezerfelé húzó francia szélsőjobboldalt. A korábban tradicionalista, Vichy-hívő, kolonialista szélsőjobboldalt Le Pen tette modern párttá, célkeresztbe állítva a bevándorlókat. A nyolcvanas, kilencvenes évek szélsőjobboldali választási sikerei (melyek azért behatároltak voltak, azaz 10-15 százalék között mozogtak) annak a tematikának voltak köszönhetők, hogy Le Pen összefüggést keresett - és a saját logikájában talált - a bevándorlás, a közbiztonság romlása és a munkanélküliség között.

Ma már látszik, hogy a döntő csapást Le Pen a csúcson szenvedte el: 2002-ben, mikor emlékezetes módon legyőzte a szocialista jelöltet és bejutott az elnökválasztás második fordulójába (17 százalékot és majd ötmillió szavazatot szerezve), amikor azonban a "republikánus egységfront" megakadályozta a megválasztását. Ekkor vált nyilvánvalóvá sok híve számára: Le Pen sosem lesz a Francia Köztársaság elnöke. A másik nagy problémája Le Pennek az volt, hogy nem vette észre: az egyre inkább jobbra tolódó európai közhangulatban egyetlen tabu van: tilos antiszemitának lenni.

Le Pen bukásának harmadik, legfontosabb oka a Sarkozy által reprezentált francia "komplexusok nélküli" jobboldal színre lépése volt, amely sokat átvett a korábban az FN-re jellemző szóhasználatból. Mindezt ráadásul egy olyan politikus testesítette meg, akinek nemcsak esélye volt nyerni, hanem győzött is. Az FN vezérkara sokáig bízott abban, hogy Sarkozyt erodálja a hatalom, és ez a jelenség visszavezetheti a szélsőjobboldali érzelmű választókat Le Penhez. Az azóta eltelt idő megmutatta, hogy Sarkozy egy jottányit sem "puhult" a hatalomban - különösen nem a bevándorlókat vagy a "közbiztonságot" érintő kérdésekben, melyek a Le Pentől Sarkozyhez pártolt szavazók első számú prioritását jelentik.

Le Pen politikai visszavonulása szimbolikusan is lezár egy korszakot Franciaország történetében: a jövő immár a Sarkozy-féle - minden jobboldali politikai családot magába olvasztó - egységes, nagy jobboldali párté.