"Felszólítjuk az EU-elnökséget, valamint az Európai Bizottság elnökét, Barrosot, hogy azonnal és személyesen reagáljanak az európai intézményeket ért gyalázatos támadásra" - háborgott Martin Schulz, az Európai Parlament szocialista frakciójának vezetője. Az olasz miniszterelnök legutóbbi kínos kijelentése bőszítette fel. Silvio Berlusconi nem kevesebbel fenyegetőzött, mint hogy Olaszország blokkolja a következő EU-csúcs működését, ha a brüsszeli bizottság szóvivői nem tartják a szájukat.

Merthogy Dennis Abbott, a bizottság brit nemzetiségű munkatársa (egy újságíró kérdésére válaszolva) azt merészelte mondani: az Európai Bizottság tájékoztatást kért az olasz és a máltai kormánytól egy menekültekkel zsúfolt hajó visszafordításáról Líbiába. Ám a biztosítékot az verte ki, hogy a szóvivő hozzátette, "minden emberi lénynek joga van a menekültstátus vagy a nemzetközi védelem iránti kérelem beadására". Kevésbé burkolt bírálatot kapott Róma az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságától, amely szerint a hatóságok anélkül fordították vissza olasz vizekről a szomáliai és eritreai állampolgárokat, hogy lehetővé tették volna számukra a menedékjogkérést.

Több se kellett Berlusconinak, aki közölte, hogy Itália addig nem fog szavazni, blokkolva ezzel az Európai Tanács (állam- és kormányfők) munkáját, amíg el nem határozzák, hogy a nyilvánosság előtt se az EU-biztosok, se a szóvivők nem mondhatnak semmit. Megszólalni - adott jó tanácsot a kormányfő - legfeljebb az Európai Bizottság elnökének és az ő közvetlen szóvivőjének szabad; minden egyéb brüsszeli megnyilatkozást ellene használ fel az olasz ellenzék.

Ki-ki a vérmérséklete (és a pozíciója) szerint reagált az unió fővárosában. Martin Schulz leszögezte: "Berlusconi ne is álmodjon arról, hogy az EU elhallgat. Európának éppen elég fájó tapasztalata van mások elnémításáról." Diplomatikusabban tette helyre az olasz politikust Dennis Abbott, mondván, az információkérés egy tagállamtól még nem egyenlő a bírálattal. "Elsősorban segíteni akarunk. Csak akkor lehetünk objektívek, ha minden érdemi adat birtokában vagyunk" - fogalmazott.

Felsorakozott a megtámadott kolléga mögé az Európai Bizottság teljes szóvivői csapata, amelyet éppen az újságírói kérdések megválaszolásáért fizetnek. Pia Ahrenkilde Hansen vezető szóvivő hangsúlyozta: "Mindenki egyért, egy mindenkiért." Abbott egyébként azzal is kedveskedett Berlusconinak, hogy felidézte Jacques Barrot igazságügyi EU-biztos - júliusban, az Európai Parlamentnek írt - levelét, amelyben a menekültek kapcsán ez áll: "A tagállamok nem utasíthatnak vissza (közvetlenül vagy közvetve) valakit, ha fennáll a veszélye, hogy az illető kínzásnak, embertelen vagy megalázó bánásmódnak lesz kitéve." Ezúttal mintha mégis ez történt volna.

A menekültek letelepítését irányítaná az unió

A menekültek védelme érdekében, közös uniós letelepítési program kidolgozására tett javaslatot az Európai Bizottság. A program célja az lenne, hogy szorosabbá tegye az EU-tagállamok közötti együttműködést a harmadik országokból érkező menekültek letelepítésében. A menekülteket az "első menedék" unión kívüli országából egy uniós ország területére szállítanák, ahol új életet kezdhetnének, és állandó védelemben részesülhetnének.

A világ menekültjeinek nagy többsége az EU-tól igen távoli térségekben talál először menedéket. Ezek a származási országukkal szomszédos afrikai, ázsiai és közel-keleti régiók. A letelepítés csak végső eszköznek tekinthető, ha a menekültek sem a származási országukba nem tudnak visszatérni, sem a harmadik országban nincsenek tovább biztonságban.

Évi rendszerességgel tíz EU-tagállam végez jelenleg letelepítéseket, néhány másik tagállam pedig eseti alapon telepít le menekülteket. E tevékenységet uniós szintű összehangolás nélkül végzik, az Európai Bizottság ezen akar most változtatni. A tagállamok továbbra is szabadon dönthetnének arról, hogy részt akarnak-e venni a letelepítésben, és ha igen, hány menekültet kívánnak letelepíteni. (MTI)