Párizs: zöldadó, vörös kérdőjelekkel
Az új adó összegét a benzin esetében 7-8 eurócentre tervezik literenként (ez nyolcszázalékos emelkedést jelentene), illetve 1 centre a gáz kilowattórájaként (ez 14 százalékkal emelné meg a gáz árát). Mindkét esetben az adó összege évről évre növekedne. Christine Lagarde gazdasági miniszter már jelezte fenntartásait, szerinte ennek az emelkedésnek legfeljebb a fele képzelhető el, a javaslat számait ő "gyakorlatilag irreálisnak" nevezte.
Szociális jellegű kritikájuk van a szocialistáknak az új adóval szemben. Martin Aubry, a párt főtitkára például nem érti, hogy a legnagyobb szén-dioxid-kibocsátó vállalatok miért mentesülnek az adó alól. Rocard válasza erre az, hogy őket az unió által megállapított környezetvédelmi kvóták éppen eléggé szabályozzák, a törvény most azokat célozza meg, akikre ezek a kvóták nem vonatkoznak (azaz a háztartásokat és a szolgáltatási szektor vállalatait). Komoly gondot okoz az is a baloldal számára, hogy a szegényebb háztartások a jövedelmük jóval nagyobb arányát fordítják energiavásárlásra, mint a gazdagok, így őket ez az új adónem fokozottabban sújtaná. Hasonló helyzetben vannak a külvárosokban lakók, akik a munkahelyükre való eljutáshoz jóval több benzint kénytelenek elhasználni, mint a belvárosiak. Egyelőre nincs szó arról, hogy a kormány tervezne bevezetni valamiféle kompenzációs rendszert, amelyet a szocialisták javasolnak, és ami lehetőséget adna "a két logika, a környezetvédelem és a szociális szempontok, összeegyeztetésére".
További megoldandó kérdés, hogy mi legyen a befolyó, a közgazdászok által 4-8 milliárd euró közti összegre becsült adóbevétellel. Többször felmerült ötletként, hogy valamilyen környezetvédelmi célra kellene fordítani a pénzt, de a pénzügyminisztérium képviselőinek szavai - "a szénadóból befolyó bevételek éppen olyan állami bevételek lesznek, mint az öszszes többi" - ebből a szempontból nem sok jót ígérnek.
Mindenesetre a szénadó ötlete már egymásnak ugrasztotta a baloldalon a zöldeket és a szocialistákat. A szocialista Ségolene Royal a gazdasági válság idején "igazságtalannak és abszurdnak" nevezte az új adótervezetet, míg a zöld Daniel Cohn-Bendit Royal hozzáállását találta "nevetségesnek és aberráltnak". Martin Aubry próbálta meg csitítani a feszültségeket, azzal érvelve, hogy a párt természetesen egyetért az adó céljaival, de fontosnak tartja a szociális szempontok érvényesülését is: ez tulajdonképpen a mostani viták tárgya.