- Alaposabban meg kell vizsgálnunk az Oroszország és a NATO közötti bizalom erősítésének lehetőségeit. Kész vagyok megvizsgálni minden olyan elképzelést, amely nyitott szellemben szolgálja a bizalomépítést - mondta a Bloomberg kérdésére Anders Fogh Rasmussen, a NATO egy hónapja hivatalba lépett új főtitkára Zbigniew Brzezinski új javaslatáról. A volt dán miniszterelnök ugyanakkor leszögezte: az euroatlanti biztonság letéteményese továbbra is a 28 tagú atlanti szövetség lesz.

Az USA egykori elnöki nemzetbiztonsági tanácsadója a Foreign Affairs folyóirat legfrissebb számában fejti ki javaslatát. Az újra demokrata irányítású Fehér Házban 80 éves kora felett is igen befolyásosnak számító Brzezinski, akinek fia is Barack Obama elnök tanácsadója, a NATO eddigi hatvan évét, jövőjét, valamint a globális biztonságot elemző cikkében a Bush-adminisztráción is elhelyez szúrásokat. Például: "Washington arrogáns iraki unilateralizmusa, kombinálva demagóg iszlámgyűlölő frázispuffogtatásával, gyengítette a NATO egységét, és az Egyesült Államokra, valamint általában a Nyugatra vonta a felerősödött muzulmán neheztelést."

A cikk legnagyobb feltűnést keltő részei viszont a Nyugat és Moszkva viszonyára vonatkoznak. Brzezinski szerint az atlanti szövetségnek ebben két stratégiai célt kell szem előtt tartania. Egyfelől azt: konszolidálja Európa biztonságát azáltal, hogy szorosabb katonai és politikai szövetségbe vonja Oroszországot az euroatlanti közösséggel, másfelől pedig egy "szélesebb globális biztonsági hálóba vonja be, amely közvetve Oroszország most is tovább élő birodalmi ambícióinak elhalványulását könnyíti meg". A tekintélyes amerikai külpolitikai szakértő szerint mindehhez időre és türelemre van szükség, a NATO-nak pedig "óvatosnak kell lennie, hogy szándékán kívül ne erősítse Oroszország birodalmi nosztalgiáját Ukrajna és Grúzia kapcsán".

Brzezinski a mostani formáción, az egy évvel ezelőtti orosz-grúz háborút követően júniusban helyreállt NATO- orosz tanácson túlmutatóan is megfontolásra javasolja az együttműködés formális elmélyítését. Mégpedig egy, a szövetség és a Moszkva vezette ODKB, a Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezete közötti megállapodás lehetőségét veti fel. (A 2002-ben, a taskenti szerződés kibővítésével létrehozott héttagú szervezetnek, amelyet "új varsói szerződés" néven is emlegettek, minden résztvevője volt szovjet tagköztársaság.) Brzezinski úgy véli: ha egy ilyen szerződés tartalmaz egy olyan kitételt, amely szerint a kívülálló országok akár a NATO-ba, akár pedig az ODKB-ba - később pedig talán mindkettőbe - beléphetnek, akkor azzal semlegesíteni lehet az ukrán és a grúz NATO-tagság lehetőségével szembeni moszkvai ellenkezést is - cserébe azért, hogy csatlakozásuk ez utóbbihoz valóban nem áll küszöbön.

A volt nemzetbiztonsági tanácsadó tanulmánya általában is összhangban lévőnek tűnik az Obama-adminisztráció elképzelésével, amely új típusú viszonyra, a kapcsolatok "újraindítására" törekszik Moszkvával. Brzezinski is számol az eshetőséggel ugyanakkor, hogy a NATO-val szembeni ellenséges orosz érzések nem válnak semmivé a közeljövőben, és "különösen nem, ha Vlagyimir Putyin 2012-ben újra elnök lesz".