Versenyfutás indult Afrika olajáért

Majdhogynem egymásnak adta a kilincset idén nyáron az angolai elnök irodájában Dmitrij Medvegyev orosz elnök és Hillary Clinton amerikai külügyminiszter. Három éve pedig a kínai miniszterelnök, Wen Jiabao járt az afrikai országban.

Mindez jól mutatja, mennyire felértékelődtek a Guineai-öbölben található olaj- és gázlelőhelyek, amelyek közül a legnagyobbak Angolában és Nigériában találhatók. Nem szabad azonban megfeledkezni Egyenlítői Guineáról, Csádról, Kamerunról, Elefántcsontpartról és Szudánról sem. - Elsősorban nem azért ment Barack Obama amerikai elnök Ghánába, mert ott olaj van, de fontos, hogy jelentős olajfelfedezések történtek ott is - mondta lapunknak Búr Gábor, az ELTE docense.

Annak ellenére folyik a nemzetközi versenyfutás az afrikai olajért, hogy a világ olajtartalékainak csupán 9-10 százaléka található itt. - Teljesen egyértelmű, hogy az Egyesült Államok Afrika-politikájában az olaj hatalmas szerepet játszik. De a kínaiaknak ez legalább olyan fontos - közölte a szakértő. Amerika olajimportjának közel egynegyedét szerzi be Afrikából, amely már több, mint amit a Közel-Keletről vásárol.

A szubszaharai országok nagy előnye, hogy onnan könynyű Amerikába szállítani az olajat. Nem kell tartani az Ádeni-öbölben garázdálkodó kalózoktól sem, és a Közel-Kelethez képest béke uralkodik a környéken. Lényeges az is, hogy az utóbbi öt-tíz évben feltárt olajmezőknek harmada-negyede Afrikában van, így egyre fontosabbá válik majd a térség, ahogy a jelenlegi források kezdenek elapadni.

- Tavaly, amikor az olajár erősen ingadozott, a hordónkénti ár akár 5-10 dollárt is ugrott egy olyan hírre, hogy Nigériában felrobbantottak egy olajvezetéket, pedig a világ már hozzászokhatott az effajta eseményekhez - illusztrálja a térség növekvő jelentőségét Búr Gábor. Szerinte az is emeli Afrika fontosságát, hogy az olaj könnyen kitermelhető. Egy-egy újonnan felfedezett mezőt azonnal el lehet kezdeni kitermelni, nem úgy, mint például a másfél éve a tenger mélyén felfedezett brazíliai mezőt.

A befektetők és kitermelők között Amerikán és Kínán kívül ott találjuk Indiát, Oroszországot, Malajziát, Indonéziát és számos távol-keleti országot is. Az olajtermelő országok számára pedig minél több, annál jobb, mert így ki tudja őket játszani egymással szemben, és nem függ egytől sem.

Ezen olajtermelő országok gazdasága azonban jelentősen eltorzult az olajipar miatt. Exportjuknak több mint 90 százalékát a szénhidrogének teszik ki, és az állam bevételeinek kétharmada, esetleg háromnegyede innen származik. - Sok országban a népesség 90 százaléka vidéken él, a mezőgazdaságban foglalkoztatottak aránya meghaladja az 50 százalékot, de a mezőgazdaság a nemzeti jövedelemhez mindössze pár százalékkal járul hozzá - érzékelteti az arányokat a szakértő. Szerinte az olajbevételeket az infrastruktúra fejlesztésére és a gazdaság diverzifikálására kellene fordítani. A korrupció miatt azonban mindebből a lakosság keveset lát, Nigériában a harminc éve folyó olajkitermelés sem javított a helyzeten.

- Lehet azonban, hogy Angola olajsikersztori lesz. A kormány ügyesebben tárgyal a multikkal, a bevételekből többet látnak vissza - tette hozzá Búr Gábor, aki szerint nagyot lódult előre az egykori portugál gyarmat a közel három évtizedes polgárháború vége, 2002 óta. - Nem szeretném fényes példaként hozni Angolát, ám csökkent a korrupció, s igaz, hogy kínai hitelekből, befektetésekből és kínai munkások munkájával, de lassan újjáépül az infrastruktúra is - mondta.

Egyelőre az Egyesült Államok a legnagyobb szénhidrogén-vásárló Afrikában. - Valószínű azonban, hogy a közeljövőben kiegyenlítődnek az erőviszonyok. Az USA lassabban fog növekedni, és megengedheti magának azt a luxust, hogy alternatív forrásokat keressen, ráadásul intenzívebben, mint Kína.

A szubszaharai olajkészletek
Top cikkek
Érdemes elolvasni
1
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.