A magát a szeptember 11-i terrortámadások kitervelőjének nevező Hálid Sejk Mohammed példáját hozzák fel a CIA-n belül a kemény vallatás sikeres példájaként. Arról számolnak be: a nem együttműködő, az ügynököket hamis nyomokra vezető őrizetes valósággal "szárnyakat kapott", és a CIA fő információforrása lett az al-Kaida kérdésében, miután hét és fél napig alvásmegvonással sújtották, bepelenkázták, bilincsben tartották, és egy hónapon át - összesen 183-szor - a vízbe fullasztást imitáló, ma már kínzásnak tartott módszerrel vallatták.

Ezt követően órákig tartó "előadásokat" tartott kihallgatóinak, olykor táblánál, krétával a kezében magyarázva - mondták hírszerzők a The Washington Postnak. A lap ugyanakkor rámutat: "az őrizetesek lelki és fizikai nyomás alá helyezéséről folytatott vita bizonyos fokig eldönthetetlen, hiszen nem lehet tudni, hogy kevésbé kényszerítő módszerekkel el lehetett volna-e érni ugyanazt az eredményt". Az Amnesty International jogvédő szervezet úgy véli: demokratikus társadalmak semmilyen körülmények között nem kínoznak, ez törvénytelen és immorális.

Jobboldali politikusok és kommentátorok ugyanakkor visszadobják a labdát. Peter King republikánus képviselő felvetette: mégis kinek az oldalán áll a "terror elleni háborúban" a vizsgálatot elrendelő igazságügy-miniszter? A. B. Krongard, aki a kérdéses időszakban a CIA harmadik embere volt, azt mondta: a titkosított belső jelentés megszellőztetése nyomán "mínusz 50 fokra csökkent" a belső morál a hírszerzők körében, és "ahogy a régi mondás tartja: nagy művelet: nagy kockázat, kis művelet: kis kockázat, nincs művelet: nincs kockázat".

- Őrült lenne ma egy jó képességű, közel-keleti nyelveket beszélő ügynök olyan feladatot elfogadni, amelynek során terrorizmussal gyanúsított muzulmánokat kellene kihallgatnia. Nincs az az önmagára valamit is adó kihallgató, aki elviseli, hogy főnöke folyamatosan szemmel tartsa. A hírszerzési szakma nem így működik - állítja Reuel Marc Gerecht egykori CIA-ügynök.