Von Stauffenberg grófot konzervatív elvbarátai is próbálják nyugtatgatni, hogy a Bundestagban szeptember 8-án szavazásra kerülő új törvények minden szükséges ellenőrzési jogot megadnak európai ügyekben a német törvényhozás mindkét házának. A német Szövetségi Alkotmánybíróság június végén hozta meg valóságos bombaként robbanó ítéletét, miszerint Németország addig nem ratifikálhatja a lisszaboni szerződést, amíg nem születnek meg a német parlament európai ügyekbe való beleszólását megerősítő "kísérő törvények".

Óriási hullámokat vert az alkotmánybírósági ítélet az európai sajtóban. Arról cikkeztek, hogy éppen az integráció egyik motorjának számító Németország lassítja le a lisszaboni szerződés ratifikációs folyamatát. A "befékezés" politikai következményei pedig beláthatatlanok, hiszen a német álláspont megingása kapóra jön az euroszkeptikusoknak. Különösen a ratifikálás előtt álló lengyeleknek, illetve az integráció mélyítésével szemben ellenséges Václav Klaus cseh államfőnek. Arról nem is beszélve, hogy a Karlsruhéból meghirdetett "igen, de..." közel sem biztató üzenet Írországnak, ahol októberben futnak neki a sorsdöntő, második népszavazásnak.

Sosem látott "színes társaság" vonult fel Karlsruhéba. Stauffenberg grófon kívül a panaszosok közt volt CSU-s párttársa, az EU megrögzött kritikusaként ismert Peter Gauweiler Bundestag-képviselő is, valamint a politikai spektrum ellenkező oldalán helyet foglaló Baloldal, Oskar Lafontaine pártelnökkel az élen.

A Karlsruhéban elrendelt módosítások kilencven százaléka időközben elkészült. A CDU/CSU, az SPD, a liberális FDP és a zöldek között született kompromisszum értelmében a mindenkori német kormány csak törvényhozási jóváhagyással ruházhat át például büntető és munkajogi kompetenciákat az EU-ra. A kabinetnek kötelező átfogóan és minél korábban tájékoztatni a Bundestagot az uniós szinten folytatott törvénykezésekről. - A német kormány brüsszeli cselekvőképességét semmi sem korlátozza, ugyanakkor a német törvényhozással szemben teljes mértékű beszámolási kötelezettséggel bír - hangoztatta "kórusban" a CDU/CSU képviseletében Norbert Röttgen, illetve a szociáldemokraták részről Thomas Oppermann.

Az összhang csak látszólagos: a Baloldal változatlanul elutasítja a lisszaboni szerződést, a reformmű az ő szemükben csorbítja a szociális jogokat, és a neoliberális gazdaságpolitikának ágyaz meg. A kisebbik konzervatív párt, a bajor CSU igyekezett saját európai elképzeléseit keresztülvinni, így kötelezni a mindenkori német kormányt, hogy nemzeti parlamenti jóváhagyáshoz kösse az uniós törvények brüsszeli elfogadását.