Ám az eddig tervezett két amerikai helyszín egyik sem kér abból, hogy az ezredes náluk verje fel szokásos beduinsátrát. Amerika, amely az 1988-as Lockerbie-merénylet 270 halálos áldozatának kétharmadát könyvelhette el saját állampolgáraként, a kétoldalú kapcsolatokban való előrelépés dacára eleve kevésbé állt készen Líbia látványos nemzetközi rehabilitálására, mint Párizs vagy Róma.

A robbantásos merényletért elítélt, és nemrég könyörületességi okokból hazaengedett Abdel Basset Ali al-Megrahi tripoli fogadtatása olajat öntött csak a tűzre. Steven Rothman, New Jersey egy kongresszusi képviselője most az Obama-adminisztrációra gyakorol nyomást, hogy érje el a líbiaiaknál: ne ENSZ-képviseletvezetőjük ottani rezidenciájának kertjében verjék fel a sátrat, sértve a 38 New Jersey-i áldozat emlékét. Külön érdekesség, hogy Kadhafi közvetlen telekszomszédja egy könyvszerzőként is közismert ortodox rabbi, a kóser szexről írt bestseller szerzője, Shmuley Boteach lenne. Ő neszelte meg, mire föl a készülődés a szomszédban, és kürtölte szét a Jerusalem Post hasábjain.

Persze eredetileg Kadhafi sem a jelentéktelen New Jersey-i települést, Englewoodot nézte ki főhadiszállásnak, hanem egyenesen a New York-i Central Parkot. A polgármesteri hivatal azonban egyértelműen értésre adta: ott nem állíthat sátrat. A Fehér Ház eközben azon aggódik, hogy minél kisebb médianyilvánossága legyen, ha Barack Obama elnök és Kadhafi óhatatlanul egymásba botlik az ENSZ székházában, miként ez történt a nyáron az itáliai L'Aquilában a G8-ak csúcsán.