A Nobel-békedíjas politikus hozzátartozóinak Kim Dzsong Il észak-koreai vezető is részvétet nyilvánított.

Kim 1924-ben a Koreai-félsziget délnyugati részén lévő Dél-Csolla tartományban született, ami az ország legfejletlenebb területének számí-
tott. Középiskolai tanulmányai után Kim saját hajózási vállalkozást alapított. A koreai háború (1950-1953) kezdetén az észak-koreai csapatok elfogták és bebörtönözték. A politikai életbe az ókonzervatív Li Szin Man elnök uralma idején kapcsolódott be, majd 1961-ben a hatalmat katonai puccsal magához ragadó Pak Csong Hi tábornok-elnök diktatúrája ellen lépett fel. A demokráciát és észak-déli találkozót követelő felszólalásai heves ellenállásba ütköztek. - Mivel szószólója voltam a békés párbeszédnek és az eszmecserének, rögtön megvádoltak, hogy úgy táncolok, mint ahogyan Kim Ir Szen, az észak-koreai vezér fütyül - írta később visszaemlékezésében.

Élete során számos alkalommal nézett szembe a halállal. 1971-ben Pak Csong Hi tábornok kihívójaként indult az elnökválasztáson, de az eldurvult kampány során egy katonai tehergépkocsi belerohant az autójába. Pakot végül is újraválasztották, aki rövidesen rendkívüli állapotot vezetett be. Felfüggesztették az alkotmányt, feloszlatták a nemzetgyűlést, Kim pedig külföldi emigrációba vonult. Neve hamarosan a világsajtó címoldalára került: 1973 nyarán a szöuli titkosszolgálat ügynökei elrabolták tokiói szállodaszobájából. Megpróbálták meggyilkolni, majd erőszakkal hazatoloncolták és házi őrizetbe helyezték.

A dél-koreai ellenállás jelképévé váló politikus nimbuszát még az észak-koreai propaganda is igyekezett kihasználni: nevét több szocialista brigád vette fel, valamint egy játékfilmet is forgattak róla, amelynek végén meggyilkolják. A phenjani film sablonjával ellentétben Kim túlélte Pak Csong Hi katonai diktatúráját, azonban a nyolcvanas évek elején Cson Du Hvan tábornok kormányzata halálra ítélte. A fokozódó nemzetközi nyomás hatására végül is "gyógykezelés céljából" kiengedték az Egyesült Államokba. Hazatérte után ismét házi őrizetbe helyezték és csak a nyolcvanas évek végén kapcsolódhatott be a politikai életbe.

Kim 1998-as beiktatási beszédében azonnal olajágat nyújtott a KNDK-nak, valamint a politika és az üzlet szétválasztásának jelszavával északi befektetésekre ösztönözte a déli nagyvállalatokat. Akár jelképesnek is tekinthető, hogy a régóta betegeskedő idős politikus egy nappal az után halt meg, hogy a két Korea korántsem felhőtlen viszonyában egy reménysugár bukkant fel: a két ország közti gazdasági együttműködést koordináló Hyundai vállalatcsoport elnöke ugyanis a KNDK-ban megegyezett Kim Dzsong Illel az elmúlt évben felfüggesztett közös projektek újraindításáról.