A drogkartellek csatározásai mellett az utóbbi időben a mexikói igazságszolgáltatás egy meglepő lépése vált a közbeszéd témájává. Ugyanis tizenegy év raboskodás után azonnali szabadon bocsátást rendelt el a mexikói legfelsőbb bíróság húsz tzotzil indián esetében, akiket azzal vádoltak, hogy 1997 decemberében lemészároltak 45 embert - köztük nőket és gyermekeket - a Chiapas állambeli Actealban. Az áldozatokat imádkozás közben érte a halál.

A 12 évvel ezelőtti vérengzés nyomán az akkori kormányban fejek hullottak (leváltották a belügyminisztert és Chiapas állam kormányzóját is), azonban a tettesek kézre kerítése elmaradt. Pontosabban csak most derült fény arra, hogy az ügyben hamis bizonyítékok alapján ítélték el többeket is.

Ha nem véres drámáról lenne szó, azt mondhatnánk, hogy a per hiányosságai olykor a komikum határát súrolták. A vád egyik tanúja például, aki először azt nyilatkozta, hogy nem beszél spanyolul és írni-olvasni sem tud, később egy hosszú listát nyújtott be a lehetséges gyilkosokról és azok búvóhelyéről.

Ami a konkrét esetet illeti: 1997 decemberében bozótkéssel és pisztollyal támadtak 19 gyermekre, 19 nőre és nyolc férfira, akik békésen imádkoztak. A közösséget a kormányellenes zapatista mozgalom szimpatizánsainak tartották. Egyes vélekedések szerint indiánok közötti "bandaháborúról" volt szó. Mások szerint a gyilkosságok felbujtói kormányközeli félkatonai szervezetekhez kötődnek. Az ügy tavaly augusztusban került újra a legfelsőbb bíróság elé, amikor mind az 57 fogvatartott ügyvédje az ügy felülvizsgálatát kérte. 31-en közülük még most is erre várnak.

A bizonyítékok meghamisítása miatt nem tudni, lesz-e valaha is lehetőség megtalálni és elítélni a valódi bűnösöket. Ugyanis a mostani szabadon bocsátások korántsem jelentik azt, hogy ezek az emberek nem bűnösök, csupán azt, hogy nincs elegendő bizonyíték ellenük, vagy azok egyszerűen hamisak - mondta az ügyben eljáró egyik miniszter.