Grúzia utolsóként, 1993-ban lett a FÁK tagja, amely 1991 decemberében a fehéroroszországi Viszkuliban aláírt - bár a sajtóban belovesszkiként ismertté vált - szerződéssel jött létre, lényegében a Szovjetunió megszűnésének záróakkordjaként.

A FÁK az orosz, fehérorosz és az ukrán államfők kezdeményezésére alakult, de a néhány nappal később csatlakozó közép-ázsiai volt szovjet tagköztársaságok is alapítóként lettek a FÁK tagjai.

Az egység hiányát azonban már Grúzia kezdeti - és a balti államok végleges - távolmaradásán túl jelezte az is, hogy a taggá vált Azerbajdzsán, Kirgizisztán, Tádzsikisztán, Türkmenisztán nem ratifikálta a belovesszki szerződést. Sőt, az azt elsőként megszavazó Ukrajna sosem írta alá a FÁK alapokmányát, így jogilag úgy minősült a szervezet alapító tagjának, hogy nem volt a FÁK teljes jogú tagja.

Igaz, ez gyakorlati hátrányt nem jelentett, hiszen a szövetségnek hiányoztak a jól látható keretei, lényegében megmaradt rendszeres tanácskozási fórumnak, noha számos szervezet alakult gazdasági, védelmi, törvényhozói, kormányzati szinten. (Az atomfegyverek egységes, orosz felügyelet alatti kezelése azonban megvalósult, ám ebben a FÁK helyett a kétoldalú szerződések játszottak szerepet.)

Nem alakult azonban ki az egységes gazdasági, migrációs, határőrizeti térség, sem a vám- és valutaunió, sőt még a FÁK egészére kiterjedő vízummentesség sem.

A szervezetet újabb szövetségek szabták keresztbe, amelynek egyike sem fogta össze a FÁK összes tagját: ilyen a szintén inkább csak papíron létező Orosz-Fehérorosz Államszövetség, az orosz-ukrán-fehérorosz-kazah Egységes Gazdasági Térség (JeEP), az orosz-fehérorosz-örmény-kazah-tádzsik-kirgiz Kollektív Biztonsági Szerződés (ODKB), a Türkmenisztán nélkül a volt közép-ázsiai szovjet tagállamokat, valamint Oroszországot és Fehéroroszországot magába foglaló Eurázsiai Gazdasági Térség (Jevrazesz), valamint párhuzamosan ugyanez Fehéroroszország nélkül Közép-ázsiai Együttműködés néven.

Vlagyimir Putyin még orosz elnökként kijelentette, hogy a FÁK-nál fontosabb szerepet a fenti szervezeteknek szánnak. Azonban még ezek a részszövetségek sem váltak integratív erővé lényegében egyetlen területen sem, miközben Grúzia, Ukrajna, Azerbajdzsán és Moldova - GUAM néven - nyíltan Oroszországot ellensúlyozni szándékozó védelmi szövetséget hozott létre. Ebben rövid ideig szerepet vállalt Üzbegisztán is, jelezve, hogy Moszkva befolyása Közép-Ázsiában sem egyértelmű. Ezt mutatja az is, hogy Kirgizisztán a kezdeti ingadozás után mégis működni hagyja a területén lévő amerikai légibázist, ugyanakkor az itteni második orosz bázis megnyitásának tervét ellenzi Üzbegisztán, jóllehet jelezte, hogy hajlandó belépni az ODKB-ba.

Ráadásul Moldovával, Ukrajnával, Grúziával Oroszország kereskedelmi háborúkba is bonyolódott, hol bor-, hol ásványvíz-, hús- és tejtermékimportjának letiltásával. (Eközben Moszkva tervezi a legtöbb illegális munkavállalót adó Tádzsikisztánnal, Kirgizisztánnal és Üzbegisztánnal szemben a vízum bevezetését is.)

Mindemellett folyamatos konfliktust jelentett az orosz földgáz árának emelkedése - igaz, itt a Moszkvával együttműködő Örmény- vagy Fehéroroszország éppúgy rosszul járt, mint a nyíltan konfrontálódó Ukrajna és Grúzia -, míg az orosz fél fenntartással kezeli Türkmenisztán és Azerbajdzsán önálló energiaexportőri szerepvállalását.

A FÁK-on belüli legélesebb konfrontációt a tavalyi grúz-orosz fegyveres konfliktus jelentette, amelynek nyomán Moszkva önálló államnak ismerte el az általa békefenntartóival tizenöt éven át ellenőrzött, gyakorlatilag is támogatott, de hivatalosan Grúzia részét képező Abháziát és Dél-Oszétiát. Sokatmondó, hogy a két szakadár államot Oroszországon túl nem ismeri el a FÁK egyetlen tagja sem. Tbiliszi még tavaly augusztusban jelezte kilépési szándékát, amelynek lebonyolítására az alapszabály szerint egy évet kellett szánni.