Ezt elsősorban azzal magyarázzák, hogy az ingatlanpiac megroggyanása miatt érzékelhetően csökkentek a lakásvásárlási és a -bérleti díjak. A font sterling harmincszázalékos értékvesztése ugyancsak hozzájárult ahhoz, hogy - különösen külföldiek - olcsóbbnak érezzék Nagy-Britanniát.

A britek kiadásaiban a legnagyobb tétel a fejük fölött lévő tető biztosítása. Ami Londont illeti, minél jobban eltávolodik valaki a belvárostól, annál jutányosabban tud lakást vásárolni vagy bérelni. Ám egyik szeme nevet, a másik sír, hiszen a tömegközlekedési költségek zónánként drámaian emelkednek. S miközben a gazdaság recesszióval küszködik, a nagy szupermarketláncok nyeresége nőttön nő. Enni-inni mindig kell, de ha valaki tervezetten, megfontoltan vásárol, sok pénzt takaríthat meg. Már az is sokat segít, ha valaki követi a rendes brit háziasszonyok szokását, és - előre elkészített listájához ragaszkodva - egy hétre előre szerzi be a készleteket. Az árucikkeket kevésbé gusztusosan tálaló Somerfield, Iceland, Morrison vagy Asda szupermarketek árszínvonala lényegesen alacsonyabb, mint a Tescóé vagy a Marks & Spenceré.

A londoni élettől elválaszthatatlan a munkatársak késő délutáni közös sörözése a pubokban, de egy pint sört két-három font alatt nem lehet megkapni. Míg az éttermi étkezés általában költséges, recessziós időkben kis világhálós utánajárással meglepően jó "dealeket" lehet kifogni. Így akár a legdrágább szállodákban dolgozó mesterszakácsok főztje is elérhetővé válik a korlátozott forrásokkal bíró ínyencek számára.

Az alapvetően drága színház- és musicaljegyekhez is hozzá lehet jutni olcsóbban, ha valakinek szerencséje van a Leicester Square-i, félárú belépőket kínáló kioszkban, esetleg a www.lastminute.com portálon. A 60 fontos, irreális zsölylyeárnak így akár a fele is más célokra fordítható.