A szerb hatóságok szerint az elmenekültek közül mindeddig csupán kétezren tértek vissza hazájukba. Becslések szerint azonban csak Németországban 38 ezer koszovói roma él. Menekültstátust nehezen kapnak, sokukat kényszerű hazatelepítés fenyeget. Civil szervezetek azonban arra figyelmeztetnek, hogy Koszovó nincs felkészülve visszafogadásukra: a romák elleni előítéletek máig élénken élnek, és munkalehetőségre nem számíthatnak. Házaikat lerombolták, a visszailleszkedésüket intézményrendszer nem segíti.

A helyzetet jellemzi a tíz éve lerombolt mitrovicai Roma Mahalla és egykori lakosainak története. Az 1999-es konfliktus előtt 8000 roma lakott a legnagyobb koszovói roma telepen. A területet 1999 júniusában albánok támadták meg; a lakosság életét féltve északra, szerb területekre menekült. A KFOR csapatai nem akadályozták meg, hogy az albánok kifosszák a Mahallát és lerombolják a házakat. A menekültek először középületekben húzták meg magukat. Az UNHCR azonban megszervezte, hogy két táborba, Cesmin Lugba és Zitkovacba kerüljenek. Sokan elhagyatott laktanyaépületeket vettek birtokba. Ezek a területek a 2000-ben egészségügyi okokból bezárt Trepca bányakomplexum közelében vannak. A bánya miatt ólommal szennyezett a föld, a víz és a levegő is. A Roma Mahallából elűzött emberek ma már egy évtizede élnek az "átmeneti" telepeken, pedig az Egészségügyi Világszervezet (WHO) már 2004-ben figyelmeztetett, hogy nagyon magas a romák szervezetében az ólomszint.

A 170 fős Cesmin Lug táborban ólommal szennyezett salakkupacok mellett, fabódékban laknak a romák. A vizet egyetlen kútról hordják, elektromos áram a nap több mint felében nincs. Gyakori a vesebaj, a magas vérnyomás, cukorbetegség, reuma, asztma és szívpanaszok. A gyerekek idegesek, hiperaktívak és gyakran hánynak. Az ólommérgezéstől elszíneződött fogú és ínyű gyerekek fotói bejárták a világsajtót.

Civil szervezetek és a hatóságok szerint is a legjobb megoldás az lenne, ha a romák visszatérhetnének a Mahallába. Elkezdődött a házak újjáépítése, és 2007-ben 90 család visszaköltözött. Sokan azonban azóta újra kiköltöztek, mások pedig minden héten több napot is a régi táborban töltenek. Azon a környéken ugyanis legalább munkát (elsősorban napszámot) találnak, ráadásul Koszovóban bürokratikus okok miatt szociális ellátásra is csak kevesen jogosultak. Sokan pedig még mindig az életüket féltik.