Az UNASUR-t éppen azzal a céllal hozták létre, hogy közösen csökkentsék a tagországok között felmerülő vitákat. Most Kolumbia és szomszédjai - így Ecuador mellett Hugo Chávez Venezuelája - állnak diplomáciai és a szóháborúban. Alvaro Uribe kolumbiai elnök mindkét országot a FARC támogatásával vádolja.

A quitói találkozóra érkezve Chávez "Latin-Amerika árulójának" nevezte Uribét, mert hét kolumbiai támaszpont használatát kínálta Washingtonnak. Ez volt a tanácskozás fő témája a hondurasi puccs elítélése mellett. Chávez egyébként vasárnap felszólította a venezuelai hadsereget készenlétre. Szerinte a készülő támaszpont-egyezmény "az első lépés lehet egy térségbeli háború kitörése felé". Barack Obama amerikai elnök azzal reagált ugyan néhány napja Chávez kijelentéseire, hogy az Egyesült Államoknak nincs és nem lesz támaszpontja Kolumbiában, ám azt nem cáfolta, hogy valóban előrehaladottak a tárgyalások a korábbi katonai megállapodás kiszélesítéséről. (Értesülések szerint három légi, két haditengerészeti és két katonai tábort használhatnak majd amerikai katonák.) Washington még a Bush-kormányzat idején indította be a "Kolumbia-tervet", s eddig ötmilliárd dollár támogatást kapott Kolumbia a kábítószer-csempészet és a baloldali gerillák elleni harchoz. Uribe elnök a napokban több dél-amerikai országot is felkeresett (Venezuela és Ecuador kivételével) a megállapodás megmagyarázására, félsikerrel. Evo Morales bolíviai elnök tiltakozott, Peru ugyan Kolumbia "magánügyének" minősítette, hogy kivel köt katonai szerződést, de még a Washingtonnal jó kapcsolatokat ápoló Lula da Silva brazil államfő kormányzata is kötelező jellegű garanciákat sürget, hogy az amerikai csapatok csak kolumbiai területen ténykednek.

Eddig az ecuadori Mantában volt az amerikaiaknak támaszpontja, ám a megállapodást a baloldali Correa nem volt hajlandó megújítani. A Chávez vezette kemény baloldali blokk - amelyhez Kuba, Bolívia és Ecuador mellett a nicaraguai Daniel Ortega elnök sorolható - egyébként is attól tart, hogy a június végi hondurasi puccsal egy fordulat kezdődik, amikor is Washington hallgatólagos jóváhagyásával a régi elitek megpróbálják visszaszerezni az irányítást. Hiába mondta Obama most Mexikóban, hogy továbbra is az eltávolított Manuel Zelayát tekinti Honduras elnökének. (Megjegyezve, hogy most ugyanazok várnának el nagyobb nyomást Hondurasra Washingtontól, akik máskor éppen a beavatkozás miatt tiltakoznak.) A quitói csúcs részvevői maguk is egyhangúan kiálltak Zelayanak a hatalomba való "azonnali és feltétel nélküli" visszatérte mellett.