Miközben a gazdasági válság nyomán sokan a piaci liberalizmus végét emlegetik, Németországban a krízis politikai nyertesének - a zöldek mellett - egyértelműen az FDP tűnik. Kevesebb, mint ötven nappal a szeptember végi Bundestag-választás előtt az adócsökkentést és egyben adóreformot ígérő párt 13-15 százalék között mozog a felmérésekben. Állítólag a szociális piacgazdaság mellett elkötelezett konzervatív választók fordulnak nagy számban a "magasan repülő" FDP felé.

Westerwelle pártja erősödését a gazdasági szakértelemmel és a szavahihetőséggel magyarázza. - Erős államot akarunk, de csak olyat, amelyik nem gyámkodik polgárai felett, nem nyirbálja tovább a polgárjogokat és nem gondolja, hogy jobb bankár vagy vállalkozó lenne - hangoztatta. Szinte gépiesen ismételgette, hogy kizárólag "polgári koalícióban" gondolkodik, vagyis számára csakis a CDU/CSU lehet a partner. Közlekedési lámpáról, vagyis az SPD-vel és a zöldekkel kötendő piros-sárga-zöldről szerinte a programok összeegyeztethetetlensége miatt szó sem lehet. A jogász végzettségű, homoszexualitását nyíltan vállaló politikusra azonban nagy nyomás nehezedik, hogy 11 év ellenzékiség után ismét kormányzati pozícióba vezesse a liberálisokat.

Legszívesebben a mezőgazdaságot meg a kultúrát választanám - próbálja viccel elütni a kérdést, amikor ismételten arról faggatják: milyen tárcát vállalna Európa vezető gazdasági hatalmát irányító polgári koalícióban. Az operarajongó, s kortárs képzőművészeti alkotásokat gyűjtő Westerwelléről persze köztudott, hogy támogatója, Hans-Dietrich Genscher nyomdokaiba lépve a külügyminiszteri-alkancellári posztot szemelte ki magának. Válaszaiba néha "lazán" angol mondatokat is belefűzött, ám külpolitikai koncepciójáról keveset árult el. Oroszországot nem stratégiai ellenfélnek, hanem fontos (energia)partnernak nevezte, egyben sietett hozzátenni: Németország energiaellátása nem függhet az orosz szállítóktól, s Berlin nem hunyhat szemet az emberi és polgárjogok, a sajtószabadság korlátozása felett.

A nagykoalíció gazdaságpolitikáját, így az ötmilliárd eurót felemésztő, a német autóiparon szerinte jottányit sem segítő roncsprémiumot folyamatosan ostorozta. Irán vonatkozásában viszont dicsérte Angela Merkel (CDU) kancellár és Frank-Walter Steinmeier (SPD) külügyminiszter által képviselt vonalat. Úgy tűnik, az FDP nem keményítene az Iránnal kapcsolatos eddigi állásponton.