Veséjét kezelték éppen, és emiatt infúzión volt a cukorbeteg, köpcös Baitullah Mehszud, amikor - amint amerikai és pakisztáni illetékesek továbbra is állítják - sikeresen végeztek vele egy, a CIA által irányított műveletben. A pakisztáni tálib parancsnok korábban két hasonló támadást élt túl, és - alvási idejét nem számítva - félóránként változtatott helyet, hogy a továbbiakat is elkerülje.

Az amerikaiak drónnal, azaz pilóta nélküli repülőgéppel végrehajtott műveletben végeztek Mehszuddal, ahogyan, mint állítják, korábban az al-Kaida húsz katonai parancsnokának felével is. Az ilyen gépeket, a Predatorokat és a Reapereket Hellfire irányított páncéltörő rakétával szerelik fel, így, haditechnikai áttörésként egy ideje nemcsak felderítésre, kémrepülőként, hanem célpont-megsemmisítésre is alkalmasak. Az utolsó adat szerint az USA légiereje 195 Predatort és 28 Reapert használ ilyen bevetésekre, és 2007-2008-ban a 11 ezer misszió alatt 244 rakétát indítottak róluk Irakban, Afganisztánban és Pakisztánban.

A parancsnokoknak annyira "térkép a táj" a 432. expedíciós repülőezred nevadai számítógépes vezérlőtermében, hogy 11-13 ezer kilométer távolságból küldik bevetésre a drónokat. Pedig - mint pakisztáni illetékesek cáfolták, amerikaiak (és szemtanúk) azonban megerősítették - ténylegesen a Kvettához közeli Samszi légi támaszpontról szállnak fel. A két ország értékelése egyébként is gyakran eltér a pilóta nélküli műveletekkel kapcsolatban. Ennek fő oka, hogy a hírszerzés, illetve a technológia hiányosságai miatt, a Pentagon-zsargonban túl nagy a "járulékos kár", azaz egyetlen bemért terroristára legalább tíz (de a pakisztániak szerint csaknem hatvan) civil áldozat jut.

A CIA bevonja ugyan Iszlámábádot a hírszerzési együttműködésbe, de a műveletek katonai irányítása, így a célpontkijelölés nem közösen történik. A gyenge - de a technológiai fejlesztéssel párhuzamosan várhatóan javuló - hatékonyság miatt a vezető washingtoni agytröszt, a Brookings Institution is úgy értékelte minapi jelentésében, hogy nem a "drónháború", hanem Pakisztán terrorellenes erőfeszítéseinek fokozottabb támogatása a megfelelő stratégia.

A kongresszusban és az ENSZ emberjogi fórumán is felvetődött, hogy az USA megsérti a nemzetközi jogot ezekkel a civileket is támadó műveletekkel, amelyeket ráadásul Pakisztán esetében olyan államban hajt végre, amely nem támadta meg. Barack Obama elnök és az amerikai hírszerzés ugyanakkor az afganisztáni-pakisztáni törzsi határvidéket tartja a legveszélyesebbnek a terrorfenyegetettség szempontjából, a két ázsiai ország vezetése pedig - miközben rendre látványosan elítéli a célt tévesztett műveleteket - tudja, hogy túlélése függ a tálibok, illetve az al-Kaida ellen folyó akciók sikerétől.

A műszaki hiányosságok sokszor olyan triviálisak, mint az, hogy - a távpilóták panaszai szerint - a rakétakioldó és a motort leállító gomb túl közel van egymáshoz. A légierő drónjainak harmada el sem jut a cél fölé. Viszont viszonylag olcsó, 4,5 millió dolláros gépekről van szó. Az immár a Pentagont is elérő költségvetési korlátok, illetve a modern hadviselés átalakulása nyomán éppen a "tökéletes", de méregdrága technika jut a kudarctermékek sorsára. Ennek friss példája az F-22-es Raptor nehéz vadászbombázó, a világ első, ötödik generációs harci repülőgépe gyártási programjának leállítása. Darabja 140 millió dollárba került.