A kiinduló pont kétségtelenül kedvezőtlen. A múlt évi három hurrikán becslések szerint tízmilliárd dollár veszteséget okozott, azóta pedig hatnak a világgazdasági válság következményei. Kuba néhány exporttermékének, így a nikkelnek az ára esett, közben az élelmiszerek 80 százalékát importáló szigetországnak többet kell fizetnie számos termékért. Bár azzal számolnak, hogy a tavalyi 2,3 millió külföldi turista száma az idén növekszik, az ebből származó nyereség egyelőre tíz százalékkal csökkent. Mindennek következtében a hatszázalékosra tervezett idei GDP-növekedést még áprilisban 2,5-re, majd most 1,7 százalékra redukálták.

Az ésszerűsítés az állami kiadások visszafogásával kezdődik, ami további megszorításokat is jelent. Már áprilisban szigorú energiatakarékosságot, korlátozásokat jelentettek be vállalatoknál és lakossági szinten is. A szubvencionált árú, jegyre vásárolható termékek körét is csökkentették. Az államfő most a kubai szocializmus alappillérének számító közoktatás és közegészségügyi ellátás terén is racionalizálást hirdetett meg, noha ezt nem részletezte. Arra utalt, hogy bezárhatnak vidéki, bentlakásos oktatási intézményeket, ahonnan a gyerekek és a tanárok is a városokba "költöznek át".

"Tökéletlen" jelzővel minősítette Raul Castro a kubai szocializmust. De azt nem vázolta - túl a fizetési mérleg egyensúlyának célján, a minden téren való takarékoskodáson és az exportcélú termelésre való összpontosításon -, hogy milyen is lesz a "racionális modell".

Raúl Castro