Véres akciókkal "ünnepelte" fennállása ötvenedik évfordulóját a baszk ETA. Az utóbbi két napnak két merénylet, és egy meghiúsított robbantás a mérlege: a burgosi csendőrlaktanya előtti hajnali pokolgép sok szempontból különbözött az utóbbi évek "óvatosabb" akcióitól. Nem előzte meg figyelmeztetés, és nyilvánvalóan halottak tucatjaira készültek, végül az akcióban csupán 65 ember sérült meg. A csütörtöki mallorcai pokolgépes merényletben viszont két huszonéves csendőr vesztette életét: a forgalmas nyaralóhely, Calvia utcáján az utolsó pillanatban sikerült hatástalanítani egy másik autóba rejtett bombát. Az ETA most ott támad, ahol Spanyolország a legérzékenyebb: a turizmus területén, amely a gazdasági válság közepette létfontosságú bevételeket jelentene a költségvetésnek. Ráadásul Mallorcán eddig még soha nem robbantottak: most azt az érzést kelthetik, hogy valóban mindenhova elér a kezük. Ezúttal akár a spanyol király nyaralójának szinte közvetlen közeléig (hét kilométerre van innen I. János Károly háza, igaz, a király csak a hét végétől megy szabadságra).

A hatóságok hat embert azonosítottak, akik kapcsolatba hozhatók a robbantással: kettő közülük nő, a legtöbben húszas-harmincas éveikben járnak. Állítólag Franciaországból szökhettek át, bár a spanyol-francia együttműködés az ETA-tagok felkutatásában és letartóztatásában az utóbbi években példaszerű.

A spanyolok (és immár a baszkok) többsége is tehetetlen dühvel nézi az ETA-jelenséget. Az eredetileg a francói elnyomás ellen küzdő, baloldali fiatalok által létrehozott szervezet túlélte a diktátor halálát, és fittyet hányva a demokratikus keretekre és a Baszkföldnek nyújtott széles körű önrendelkezésnek még mindig azt üzeni: képes bárhol, bármikor lesújtani. Ötven év alatt 823 élet szárad a lelkükön, közben saját soraikból is elestek vagy kétszázan.

Az utóbbi évtizedekben a szocialista, majd a néppárti kormányok mindent kipróbáltak az ETA-val, így a béketárgyalásokat is, de a szervezet sejtszerű felépítése miatt nem is mindig lehetett tudni, ki a valódi vezető. A tűzszünetek felrúgása óta a rendőrség keményen lép fel, szinte havonta vannak letartóztatások, a merénylőkre súlyos börtönbüntetéseket szabnak ki, de mindig vannak, akik a helyükbe lépnek. A mostani már a sokadik generáció.

A politikai pártok egységfrontja, a terrorszervezet politikai szárnyának (Batasuna) betiltása, a számtalan utcai tömegtüntetés az ETA ellen, a baszk értelmiségiek felhívása nem használ. Paradox módon a legtöbb gyilkosságot éppen abban az évben hajtották végre (1980-ban), amikor Baszkföld elnyerte széles körű önrendelkezését. Vajon mit szeretnének elérni a robbantásokkal? Korábban a szervezet politikai szárnyának tagjai a "valódi függetlenségről" beszéltek - amibe beleértették nemcsak a spanyol, hanem a francia Baszkföldet is. De az utóbbi időben inkább úgy tűnik: a politikai cél háttérbe szorul, helyette a gyilkolás és a megfélemlítés lett egyszerre a cél és az eszköz is.