A modern Kína története egyik sarokkövének számító, hivatalosan 1979-ben meghirdetett "egykepolitika" feladásáról lenne szó? Maga Xie Lingli sietett a hivatalos Xinhua hírügynökségen keresztül tisztázni a félreértéseket. Miként néhány éve már például Pekingben és a déli metropolisban, Guangzhouban (a régi Kantonban) a helyi hatóság döntésére második gyereket vállalhatnak azok a szülők, akik egykeként születtek, Sanghaj is ezt a modellt követi. Igaz, eddig nem népszerűsítették a második gyerek lehetőségét. Az indoklás szerint Sanghajban napjainkban több mint 3 millió 60 éven felüli él, a tartózkodási engedéllyel (hukouval) rendelkezők majd 22 százaléka, akiknek aránya az előrejelzések szerint egy évtized múlva 34 százalékra növekszik majd. "Az idősek egyre emelkedő hányada nagy nyomást fog jelenteni a fiatal nemzedékre és a társadalomra" - mondta a népesedési szakember, aki szerint erre a kihívásra megoldást kell találni, ám ez nem jelenti, hogy az ország feladná három évtizede követett családtervezési politikáját. Egyébként Kína esetében is gyorsan nő az idősek aránya: 2006-ban 143 millióan voltak 60 éven felüliek, 2010-re számuk 174 millió lesz.

A külvilág emberi jogi szempontból gyakorta élesen bírálta, a politika szintjén viszont megértéssel fogadta a Kínában 1979-ben hivatalos szintre emelt "egykepolitikát". A Mao- féle Kínai Népköztársaság kikiáltásakor, 1949-ben 500 millióra becsült lakosság három évtized alatt megduplázódott, s a szigorú családtervezéssel a népesség exponenciális növekedését kívánták ellenőrzés alá vonni - mint a hivatalos formula szólt - összhangban az ország természeti erőforrásaival.

1979 óta újabb 30 év telt el, s a népességet most "csak" 1,3 milliárd főre teszik. Ez egyesek szerint annak következménye, hogy a szigorú szabályozás miatt legalább 300 millióval kevesebben születtek. Más vélemények szerint viszont a születések száma egyébként is csökkent volna - legalábbis egyes városi rétegekben - az utóbbi negyedszázad gazdaság növekedésével párosuló fogyasztói szemlélet térhódításával.

Akár így, akár úgy ha a trend tartós marad, akkor húsz év múlva India megelőzi Kína lakosainak számát. A nagypolitika szintjén ez gondolkodásra késztetheti a kínai vezetést, ám - mint Sanghaj mostani példája is jelzi -, az "egyke" elvének lazítását egyelőre az idősebbek szociális terhével, hosszabb távon a generációs piramis nagymérvű torzulásával, így a munkaerő hiányával indokolják.

Az "egygyerek-politika" egyébként meghirdetésétől kezdve hagyott kiskapukat. Nem vonatkozott például a több tucat nemzetiségi közösségre, akik ma a lakosság 10 százalékát adják. Kína 22 tartományából 19-ben a falusi környezetben, földművelésből élők esetében ha az első gyerek leány volt, akkor rendszerint engedélyezték a második szülést. (Általános szabály szerint jöhetett a második gyerek akkor is, ha az első nem volt egészséges.) A szabályozás lazítását egyébként a tartományok, illetve a sokmilliós nagyvárosok vezetésére bízták. Elsőként a kelet-kínai Jiangsu tartományban 1985-től engedélyezték azoknak a házaspároknak a második gyereket, akik mindketten egykeként nőttek fel. Ellenpéldaként említhető Kína legnépesebb tartománya, a 100 milliós Henan, ahol viszont legutóbb 2006-ban még a korlátozások fenntartása mellett döntöttek. A China Daily összesítése szerint az egy gyerek elve napjainkban már csak a lakosság 36 százalékát érinti, elsősorban városokban élőket. S az utóbbi években ott is - persze magas - pénzbüntetéssel "rendezhető" a szabálysértés.

Tagadhatatlan, hogy számtalan esetben vidéken a helyi vezetés - jó pontokra törekedve - túlhajszolta a szabályozás betartását kényszerabortuszokkal, sterilizálásokkal. Az "egykepolitika" következménye volt (az orvostudomány fejlődésével), hogy 117:100 lett a fiúk és a lányok közti születési arány. (Hivatalosan ugyan 1994 óta tilos a szülőkkel közölni a magzat nemét.)

A China Daily Vélemény oldalán Chen Weihua vitába száll a sanghaji családtervezési bizottság vezetőjének bejelentésével. Kínában valós probléma az elöregedés, ám egyelőre a mintegy 200 millió "felesleges" vidéki embernek kellene munkahelyet biztosítani, ráadásul évente tízmillió fiatal is jelentkezik (tanulmányait befejezve) új munkaerőként. Sanghaj esetében is hamis a kép, amikor a lakosság 22 százalékát említik idősként. A tartózkodási engedéllyel rendelkezők mellett ugyanis a városban dolgozók és lakók egyharmada - kb. hatmillióan - vidékről beáramlott, többségükben fiatal. Szerinte ezért még nem jött el a második gyerek engedélyezésének szükségessége. Az idősek gondjának más az oka: az utóbbi negyedszázad gyors növekedése közben nem fordítottak se pénzt, se figyelmet a hatékony társadalombiztosítási rendszer és szociális háló kiépítésére. Hiányzik az idősekkel való törődés alapvető infrastruktúrája. Márpedig a hagyományos családi modell - amikor a fiatalok gondoskodtak az öregekről - megszűnt a társadalmi mobilitással, s az állam ezt az új helyzetet egyelőre nem volt hajlandó magára vállalni.