Vita a vallási szemináriumokban
Az iráni klérusnak azonban van egy harmadik, csöppet sem gyenge ereje a politikai centrumban, azok a mollák és ajatollahok, akik még nem vallottak színt nyíltan. S noha mozgolódásukra nincs sok esély (komoly nyomás alatt állnak), többségük azonban növekvő aggodalmakkal figyeli az eseményeket. Ahmadinezsád populista politikáját és a választások utáni erőszakot tekintve sokuk úgy véli, hogy az iszlám köztársaság rendszere súlyosan diszkreditálódott.
S valóban, valami megváltozott Iránban! Egyfelől meggyengült a legfőbb vezető, Ali Khamenei ajatollah pozíciója, miként nyíltan állást foglalt Ahmadinezsád győzelme mellett, s szabad utat adott a tiltakozások véres felszámolásának. Másfelől a frakcióharcok elmélyülése a forradalmi eliten belül, amely sok tekintetben a forradalom utáni politikai-hatalmi csatározásokat tükrözi. A legitimitásvesztés pedig a frakcióharcok elhúzódásával könynyen a rendszer válságához vezethet.
Izgalmas lesz tehát, hogy miként vallanak majd színt az egyházi vezetők: vajon a rövid távú túlélést választják, s csöndben maradva felsorakoznak a Khamenei ajatollah mellett, vagy pedig a rendszer legitimitásának hosszú távú megőrzésére voksolnak, s szembemennek a legfőbb vezetővel? Nem tudni. Egy biztos, az iszlám köztársaság már soha nem lesz olyan, mint régen! (A. G.)