Az Európai Unió és Izrael meglehetősen eseménytelen kapcsolatában kisebb sokk volt, amikor a gázai háború hatására az unió januárban kvázi elhalasztotta a kapcsolatok felértékelését. Izrael szerette volna elérni, hogy az EU szomszédságpolitikáján belül különleges státust kapjon, amely elsősorban gazdasági előnyökkel járna. Ám a munkabizottságokban végzett sikeres munka ellenére az EU nem írt alá új akciótervet Izraellel, főként a januári gázai háború miatt. A konfliktus azonban kimondatlan maradt. Míg Tel-Avivban dolgozó európai diplomaták szerint a folyamat egyelőre fel van függesztve, a külügyminisztérium szóvivője, Igal Palmor szerint velük ilyet sosem közölt az unió.

- Az EU is elkötelezett a "felértékelés" mellett, de az időzítés kulcsfontosságú - mondta Brüsszelben újságíróknak Nina Obermaier, az Európai Bizottság Izraellel foglalkozó osztályáról. Az ő értelmezésében az EU nem támaszt feltételeket Izraellel szemben, de előrelépést szeretne látni a Gázai övezetet sújtó blokád tekintetében, a kétállamos megoldás melletti elkötelezettségben, a ciszjordániai palesztinok mozgásának könynyítésében, illetve a zsidó telepek ügyében. - Izrael nem politikai vákuumban él - érvel Christiane Hohmann, a bizottság külkapcsolatokkal foglalkozó főigazgatóságának szóvivője.

Természetesen Izraelnek ezek mind feltételként jelennek meg, miközben azt szeretnék elérni, hogy az unió ne a közel-keleti békefolyamat prizmáján keresztül lássa az EU-Izrael kapcsolatot. - Az EU nem érti meg Izrael biztonsági igényeit - hangzik el többször a vád Brüsszellel szemben izraeli diplomatáktól.

Izrael transzatlanti relációban tekint az uniós kapcsolatokra. Azaz most, hogy úgy tűnik, Barack Obama amerikai elnök határozottabban lép fel Izraellel szemben, a zsidó állam nagyobb hangsúlyt fektet az unióval kiépített kapcsolataira.

Az unió viszont nagyon kicsi mozgásteret hagy magának Izraellel kapcsolatban. Bár Brüszszel megtiltja a zsidó telepeken készült termékek vámkedvezményes bejutását az EU-ba, politikai súllyal alig rendelkezik. Hiába vesz részt a közel-keleti békefolyamat felett bábáskodó kvartettben (rögtön három szereplővel: az Európai Bizottság, a tanács és a soros elnökség is képviselteti magát), igazából senki sem bízik Brüsszelben. Merthogy az EU megosztott az izraeli-palesztin kérdésben, és ez a közel-keleti szereplőknek is feltűnő.

Az izraeliek örömmel emlékeznek a 2004-es bővítésre, mert a kelet-európai országok sokkal inkább Izrael-barát álláspontot képviselnek az EU-ban, mint Írország, Portugália, Belgium vagy Luxemburg. S Izrael számára az EU hiába első számú importpartner és második exportpartner (a palesztin területek után), az unió sosem mérlegelte a gazdasági nyomásgyakorlást Izraellel szemben. Eközben a bizottság félmilliárd eurót ad évente a palesztin hatóságnak (aminek egy részét egyre nehezebb bejuttatni Gázába az embargó miatt), és az unió tagországai további félmilliárd euróval járulnak hozzá a palesztin autonómia fenntartásához.

Az összeg nagy része fizetésekre megy el (a ramallahi pénzügyminisztériumban uniós képviselők ellenőrzik a pénz mozgását), ami így a fogyasztást és nem a fejlesztést segíti. Nélküle viszont nem lenne bevétele a palesztin orvosoknak, tanároknak. Az unió tehát némileg viccet csinál magából: készpénzt ad a palesztinoknak, majd egy nagyobb izraeli gázai bevonulás után Izraeltől megveszi a szükséges eszközöket, és ha Izrael engedi, eljuttatja őket a palesztinoknak. De szankciókban nem gondolkozik. (Gázába a mai napig így jut be uniós pénzen az üzemanyag-szükséglet egyharmada, és az unió adja a palesztin menekültekkel foglalkozó ENSZ-szervezet, az UNRWA költségvetésének hatvan százalékát is.)

- Hálásak vagyunk, de az EU nem csinál mást, mint megnyugtatja a saját lelkiismeretét, amikor évi egymilliárd dollárt fizet ki a palesztin hatóságnak "kompenzációként" azért, mert nem ért el semmit - mondja Sari Nusseibeh palesztin filozófus-politikus, a kelet-jeruzsálemi Al-Quds egyetem vezetője.

A másik oldalon Izrael is nagyobb uniós szerepvállalást várna: elsősorban persze a palesztinokra és az arab államokra nehezedő nyomás fokozását. - Brüsszelnek garanciákat kell nyújtania a feleknek, és nem könyöradományokat adni - utalt Igal Palmor, a külügyminisztérium szóvivője az unió egymilliárdos hozzájárulására. Hozzátette: - Ha az EU nagyobb szerepet akar vállalni, magáévá kell tennie az izraeli álláspontot is, nem csak palesztinok vannak. Palmor azt is elárulta, "politikai szempontból elviselhetetlen", hogy attól függően, melyik uniós képviselővel beszélnek izraeli diplomaták, mindig mást hallanak. Így nehéz megismerni az EU Izrael-politikáját.

Akadnak azért sikertörténetek is: a palesztin hatóság rendőrségének felkészítését segítő EUCOPS komoly eredményeket ért el, és lehet utalni az EUBAM-misszióra is, amely a Hamasz hatalomátvételéig irányította a gázai-egyiptomi Rafah átkelőt. Mindenesetre még az Obama által generált általános optimizmus ellenére sem elég, ha az unió kizárólag a nemzetközi jog betartására - mint legkisebb közös nevezőre - szorítkozik a közel-keleti békefolyamattal kapcsolatos politikáját illetően. Persze ahhoz az kellene, hogy legyen közös Közel-Kelet-politika. Ehhez pedig közös külpolitika kellene.

Brüsszel-Tel-Aviv, 2009. július