A regionális politikai csillagállás rendkívül kedvező. A németek, Ulm, a Magyarországgal egyébként is nagyon szoros kapcsolatot tartó Baden-Württemberg tartomány - mint a Duna-régió gondolat felröppentői - támogatják a magyar elképzeléseket, Budapest Duna-fővárossá tételét.

És a Duna-együttműködés jelenlegi súlypontja most a délkelet-európai, dinamikus mozgású régió, mindenekelőtt Románia és Szerbia lehet. Ausztria pozíciói amúgy is roppant erősek, Bécs az ENSZ-től, a Nemzetközi Atomenergia-ügynökségtől (NAÜ) szövetségekig szervezetek tucatjainak ad helyet. A németek talán ennek ellensúlyozására pártfogolják a "magyar vonalat". Ám ennek is vannak korlátai. Szlovákia a feszült kétoldalú viszony miatt jelenleg alig tanúsít érdeklődést.

Szerbia, amely a tíz évvel ezelőtti események traumájából kikeveredve elindul az európai integráció útján, viszont annál nagyobb figyelemmel követi a Duna-régió terveit. A Nyugat-Balkánon kulcsszerepű Belgrád kegyeiért most Moszkva is küzd, energiaprojektjeibe bevonva a szerbeket.

Brüsszelnek is fontos, hogy ezt a nyomulást keretek között tartsa és újabb szálakkal Kelet-Közép-Európához, az euroatlanti integráció gondolatához kösse Szerbiát, amely még mindig a magára hagyatottság, a kigolyózottság stigmájával küszködik.

Románia (amely Bulgáriával, a Duna-projekt másik jelentős résztvevőjével együtt) két éve EU-tag, a belépés, az integráció nehézségeit küzdi le. Bulgáriával ketten az EU "figyelőlistáján" vannak, amelynek célja az integrációs pénzek felhasználásának nyomon követése, a korrupció elleni harc.

Bukarest, éppúgy, mint Szófia, abban érdekelt, hogy a Duna-régió révén újabb szállal kötődjön az integrációs folyamatokhoz, azok egyik fő pilléréhez, Németországhoz.

Épp a minap hirdették meg, hogy csaknem félmilliárd eurós kerettel ismét hozzáfognak az idestova százéves, Ceausescu által is felkarolt, de a rendszerváltással hibernált terv megvalósításához és csatornaépítéssel Duna-kikötő-vé teszik Bukarestet. Így a románok kétszeresen is érdekeltek lehetnek a Duna-projektben.

És végül ne feledjük, a Duna-deltán Románia és Ukrajna osztozik - nem súrlódásmentesen, hiszen nemzetközi bíróság előtt perlekednek a Bisztroje-csatorna megépítése kapcsán felmerült ügyekben. Ukrajnában, az Európa és Ázsia (a Kelet) közti megosztott kompországban nem kevesen vannak az euroatlanti integráció hívei. Ezek számára megerősítő bizonyítvány lehetne a Duna-régióba való bekapcsolódás. Kijev NATO-, EU Keleti Partnerségi programja ezt rögzíti, de a belpolitikai pozícióharc, az összeomlás szélén táncoló gazdaság, a pénztelenség, a Moszkvával való energiakonfliktus nehéz helyzetbe sodorja Ukrajnát, amely szalmaszálként kapaszkodhat a Duna-régióhoz hasonló, stabilizáló hatású vállalkozásokhoz.

Magyarország, Budapest egyelőre csak nagyrészt part menti szemlélője a folyamatoknak. Ebből a szerepből ki kéne lépni, élni a stratégiai partner, a németek támogatásával, ellensúlyozni Bécs nyomasztó súlyát a Duna ügyeiben. A folyamat az idén júniusban Budapesten lendületet kapott, megalakult a Duna menti városok és régiók tanácsa. A forgatókönyv szerint a 2914-2020 közötti időszak új európai regionális fejlesztési intézményének, a Duna Régiónak a kialakítása Magyarország 2011-es EU-elnökségéhez fog kötődni.

Partra kell szállni, mondják a magyar fővárosban, ezért is írták a szervezők a "Partra szállás" projektnevet a Duna-stratégia budapesti dossziéjára. Végtére is Budapest a legnagyobb Duna menti város, és nincs még egy település, amely a vízi utat ennyire szervesen beépítené a városképbe (másképp fogalmazva, nincs ilyen kedvező fekvésű nagyváros a folyó szempontjából), mint Budapest. Nem beszélve az Európai Unió támogatta stratégiai jelentőségű észak-déli energiafolyosóról, amelynek csővezetékei, például a Nabucco, a Duna-régióban haladnak egészen a Bécs melletti Baumgartenig.