Ehhez persze az kellene, hogy megoldjanak néhány kulcsproblémát, például a repülőgépek légi utántöltéséhez hasonló "űrutántöltő" technológia kidolgozását.

A negyven éve történt holdra lépés után súlyos személyi problémákkal, alkoholizmussal megbirkózó Aldrin nagy visszalépésnek tekinti, hogy a NASA a három idősödő űrsiklóját fel akarja váltani az Orionnal. Nem kéne egy olyan eszközt, mint az űrsikló, amely képes többtonnányi terhet Föld körüli pályára állítani, majd egy leszállópályán landolva visszatérni, feladni egy olcsóbb, igaz, gyorsabb eszköz, az Orion kedvéért, mondja.

Aldrin is utal rá, hogy nemzetközi erőfeszítések szükségeltetnek a továbblépéshez. Nem nevezi őket meg név szerint, de sejteti, hogy az oroszok aligha hagyhatók ki a projektből. Már csak azért sem, mert a hidegháborús korszak fegyverkezési versenye folytán olyan hatalmas rakétagyártási kapacitásokat építettek ki, amelyek jelentős része, paradox módon, Ukrajnában rekedt 1991 után, amilyenekhez hasonlóak talán csak az Egyesült Államoknak vannak. Az oroszok építik mindmáig a legmegbízhatóbb és legolcsóbb rakétákat, amelyek képesek több tonna súlyt Föld körüli pályára juttatni, vagy harmadik kozmikus sebességre gyorsítani, hogy kiszakadva a Föld vonzáskörzetéből, elindulhassanak a Mars felé. A teherűrhajók, az űrállomáson az időközi, nem űrsiklós váltások nemzetközi legénysége még mindig elsődlegesen Bajkonurból indul.

És az oroszok is gőzerővel készülődnek a Marsra, a vörös bolygóra, vagy még távolabbi űrutazásokra. A minap ért véget egy moszkvai kísérlet, amelynek keretében egy nemzetközi csapatot, négy oroszt, egy németet, egy franciát 105 napra bezártak egy kapszulába. Hatezer jelentkező közül választották ki őket, és fejenként 15 ezer eurót kaptak a részvételért. Nem volt se tévéjük, se internetjük, csak a kísérletvezetővel érintkezhettek rádión, húszperces késéssel, utánozva a rádiójelek repülési időtartamát a Mars felé tartó űrjárműről. Volt egy kis kertjük, egy kis konditermük, biológiai-lélektani kísérleteket végeztek, űrételeket kaptak, és űrvécén intézték el biológiai szükségleteiket.

Tíz évvel ezelőtt az oroszok már elindítottak egy hasonló nemzetközi kísérletet, amelyet az egyik részt vevő, egy kanadai nő reklamálása miatt, hogy az egyik férfi kísérleti űrtárs "meg nem engedett módon" próbált közeledni hozzá, félbeszakítottak.

A kritikák ellenére mind az Európai Űrügynökség (ESA), mind az orosz szervezők nagyra értékelték a most kapott adatokat, noha a kísérleti berendezések a hetvenes években készültek, már akkor hasonló célokra építették az űrelsőbbségre törekvő szovjetek. Orosz tudósok még az idén egy monstre, 500 napos hasonló kísérletsorozatot terveznek.

Robert Weiner, a Clinton-adminisztráció egykori fehér házi szóvivője hiányolja az amerikaiakból a szárnyaló fantáziát. Figyelmeztet, nehogy az oroszok megismételjék az 1957-es trükköt, amikor az USA-t megelőzve fellőtték az első műholdat. A legendás amerikai pionírszellemet keresve felteszi a kérdést: Amikor földünkön szinte mindent, ami az élethez kell (energia, víz, élelmiszer) veszélybe sodortunk, nem kéne szétnézni, hátha más bolygókon mindez korlátlan mennyiségben megtalálható?

A Bush-kormányzatnak szánt oldalvágásként megemlíti, hogy Irakra a Mars-misszió becsült költségének, százmilliárd dollárnak a többszörösét költötték csak azért, mondja, hogy megtudják, az al-Kaida fő erői Afganisztánban vannak.