Mauritánia: testőrparancsnokból államfő?
A hajdani francia gyarmat 1960-ban nyerte el függetlenségét, ám az első szabad választásokra mégis csak 2007 márciusában kerülhetett sor. A két dátum közti időszak gyakorlatilag puccsokról és ellenpuccsokról, polgári és katonai diktatúrák váltakozásáról szólt. A lakosság fele még ma is analfabéta, az egy főre jutó nemzeti jövedelem pedig alig haladja meg a napi két dollárt.
A nemzetközi megfigyelők szerint is első tiszta választásokon győztes Szidi Uld Sejk Abdallahi elnököt tavaly augusztusban egy katonai puccs kiseprűzte a hatalomból. A nyugat-afrikai országban minidig is politikai kulcsszereplőnek számító katonai vezetők egy része úgy vélte, a kormány elherdálja az ország pénzét, s ebben elsősorban az elnök a ludas. Abdallahi "gyengeségének" rovására írták az al-Kaida megtelepedését és megerősödését is az egymillió négyzetkilométernyi, sivatagos területű iszlám köztársaságban. Valamint azt, hogy nem csillapodott a feszültség az évszázadok óta ellenséges viszonyban lévő északi arab-berber és a déli, fekete bőrű lakosság között.
A katonai junta feje, Abdelaziz tábornok ígéretéhez híven kitűzte 2009. június 6-ra a voksolást. Ám jelöltette magát elnöknek, s ennek érdekében - alkotmányossági okokból - még a junta vezetéséről is lemondott. Tiltakozók vonultak Nouakchott utcáira, akik összecsaptak a rendőrséggel. Az Afrikai Unió és a szomszédos Szenegál közvetítésével végül a szemben álló erők megegyeztek az új, most szombati dátumról. Addig is ideiglenes kormány alakult, a miniszteri posztokon nagyjából egyenlően osztoznak a puccsisták és az ellenzék. A kompromisszum jegyében az ellenzék beleegyezett, hogy Abdelaziz tábornok - másik kilenc jelölt mellett - harcba szálljon az újabb, immár legitim hatalmi pozícióért.