A vita központjában Kirkuk városa és környéke áll, mely alatt a világ olajtartalékainak 4 százaléka, Irakénak 13 százaléka található. A hetvenes-nyolcvanas években több ezer arab család költözött Szaddám Huszein "arabizáló" politikájának köszönhetően a kurd városba, ahova 2003 óta pedig a kurdok özönlenek be. A harmadik nagyobb etnikum a turkománok, de megbízható statisztika nem készült a lakosságról.

A kurdok szeretnék, ha kormányzásuk alá kerülne az egyelőre Bagdad alá tartozó város, és ezért pár hete az irbili kurd parlament gyorsan elfogadott egy új alkotmányt, mely szerint Kirkuk is a félig autonóm területek része. A kurd vezetés szeptemberig referendumot szeretne tartani az alkotmányról, amit a bagdadi kormány kifejezetten rosszindulatú lépésnek ítélt. Ugyan júniusban tárgyalások kezdődtek az arab központi kormány és a kurd regionális vezetés között, de azok a bizalmatlanság miatt eredménytelenségbe fulladtak. A helyzet olyannyira elmérgesedett, hogy Nuri al-Maliki iraki kormányfő, és Maszud Barzani, a kurd régió elnöke nincsenek beszélő viszonyban.

Mindezen az ENSZ sem tud igazán segíteni: áprilisban kiadott jelentésük csak felméri az etnikai helyzetet a térségben, megoldást nem ajánl. (Kirkukban 2009 januárjában nem tartottak tartományi választást sem a régió vitatott hovatartozása és a szavazatok elosztásának tisztázatlansága miatt.) A felek, főleg a kurdok, az amerikai közvetítésben bíznak. Cristopher R. Hill nagykövet és Joe Biden alelnök azonban mindkét vezetéssel tárgyalt már, az álláspontok mégsem közeledtek.