Francois Buchwalter frissen nyilvánosságra került vallomása szerint a nagyon csúnya ügy (egyetlen részlet ezek közül, hogy a szerzeteseknek csak a fejét találták meg a hatóságok - az eddigi verzió szerint az iszlám terroristák kegyetlensége miatt, a mostani szerint az algériai hadsereg így akarta eltünteti a nyomokat) tulajdonképpen egy katonai melléfogás volt: a hadsereg helikopterei terrorista bázisnak vélték a szerzetesek táborát és tüzet nyitottak rá. Buchwalter szerint a francia titkosszolgálatok pontosan tudták mi történt, de nem akarták terhelni a francia-algériai kapcsolatokat, melyek igen fontosak bizonyos meglehetősen befolyásos francia cégeknek, sőt magának az államnak is. Elsősorban gázról és olajról, illetve cserébe békés célú nukleáris technológiáról van szó, illetve a Gaz de France-ról, a Totalról és az Alstom nevű cégről. Sőt - ahogy már az ilyen ügyekben lenni szokott - egy olyan változat is létezik már, hogy a dolog nem is volt annyira véletlen, mind a francia, mind az algériai titkosszolgálatnak érdeke volt, hogy a fanatikus iszlám veszélyével érvelve a francia közvéleményt a finoman szólva sem a demokrácia bajnokaként működő algériai rezsim mellé állítsa.

A hivatalos vizsgálat mindenesetre elindult, Nicolas Sarkozy elnök pedig kijelentette, hogy minden államtitkot felold a hivatalos iratokról, és mindenképpen végigviszik a vizsgálatot, mert a "két ország jó kapcsolata nem épülhet hazugságokra".

A francia jobboldali sajtó a "rendet tevő", "Franciaország tekintélyét visszaállító" elnököt ünnepli Sarkozyben, míg a baloldali jóval szkeptikusabb. Az ilyen ügyekben az is mindig sokatmondó, hogy miért éppen most kerültek nyilvánosságra bizonyos adatok? Ráadásul már 2006-ban megjelent egy amerikai tényfeltáró újságíró könyve a Tibéhirine-i misszió - egyébként igen példamutató - történetéről, melyben lényegében ugyanezeket a feltevéseket írja le, a dolog azonban semmiféle reakciót nem váltott ki Franciaországban (hiszen nem volt mögöttük a korabeli katonai attasé, és így persze hírszerző, vallomása). Az, hogy valami nem stimmel az üggyel, bizonyos körökben nem volt titok.

A francia baloldali lapok szerint az ügy kipattanása valójában nem jön rosszul sem az algériai elnöknek, Abdel-Aziz Buteflikának, sem Nicolas Sarkozynek. Buteflika, az idén újraválasztott (már a harmadszori indulásához is alkotmánymódosításra volt szükség) elnök "demokratikus" teljhatalmának utolsó akadályait készül elhárítani a hadsereg és a titkosszolgálatok feletti teljes ellenőrzés megteremtésével, melyhez ez az ügy kapóra jön. A francia elnök pedig meglehetősen kínos helyzetbe hozhatja elődjét, az ügy idején regnáló elnököt, Jacques Chiracot, akivel legendásan rossz a viszonya, miképp a korabeli miniszterelnököt, Alain Juppét is, aki Sarkozyn kívül az egyetlen erős ember a francia jobboldalon. A két ország elnökének viszonya egyébként kiváló: Sarkozyt tavaly példátlan pompával fogadták Algériában, aki ezzel az úttal mintegy demokratikus pecsétet ütött Buteflika hatalmára, mindeközben természetesen igen előnyös kereskedelmi szerződéseket nyélbe ütve.

Semmire sem bizonyíték persze, mindenesetre érdekes a két ország sajtójának reakciója. Franciaországban véletlenül az elnökhöz közel álló Le Figaro napilap és a L'Express hetilap kezébe került a katonai attasé vallomása, de Algériában a kormánypárti sajtó egy sort sem közöl az ügyről, míg az ellenzéki újságok Sarkozy-ellenes kirohanásokat intéznek, és a gyarmati múlt viszonyaival vetik össze az esetet (hiszen a francia elnök hazugsággal vádolja Algériát). Ezzel támadva persze a hivatalosan is nagyon erőtlenül tiltakozó, az "országot a volt gyarmattartó által megalázni hagyó" algériai elnököt is.