L'Aquilából jelenti kiküldött tudósítónk

Senki sem mondta ki, hogy ez volt az utolsó G8, de a 44 fős csoportfotó mutatta, hogy a legfejlettebb országok klubja idejét múlta. "Meg kell újítani a nemzetközi intézményeket!" - mondta Barack Obama. "Vezessük be a G8+G5+Egyiptom tizennégyesét" - javasolta Nicolas Sarkozy. Egyedül a japán külügyminiszter ragaszkodott a nyolcakhoz (a kínai csatlakozástól tartva). "Nem tűnik el, de a G8 kevés, a G20 pedig sok, a G14 lehet döntőképes" - összegezte Silvio Berlusconi.

Ez a legkonkrétabb eredménye a tanácskozásnak, mely három év alatt 20 milliárdot szánt Afrikának; a decemberi koppenhágai klímakonferenciára várva két Celsius-fokra korlátozta az eltűrhető felmelegedést, miután Kína kivonta magát a szén-dioxid-csökkentésből; és egy újabb találkozóra bízta a világkereskedelmi tárgyalásokat még a szeptemberi G20 előtt.

Az ember az első - a csúcs kezdetekor hangoztatott jelszót nem sikerült teljesíteni: a nagyok elismerték, hogy a pénzügyi-gazdasági válság továbbra is veszélyezteti a társadalmi stabilitást ("nincsen menekülési stratégia, amíg az alagút végén nem látjuk a fényt" - mondta Angela Merkel); az afrikai éhezés elleni morzsákat a humanitárius szervezetek üres ígéretnek tartják ("Bob Geldof nem érti, miért nem ad pénzt Itália Afrikának?" - kérdezte egy brit újságírónő, "Abruzzóra kellett a pénz" - válaszolta Berlusconi); az Iránnal szembeni állásfoglalásra pedig Teherán úgy reagált, hogy elítélte az olasz rendőrségnek a globalizációellenes tüntetőkkel szembeni gumibotos fellépését.

Fordulatot a G8-on bemutatkozó Obama hozott: "végleg nemzetközi pontot tett a Bush-korszakra" - hallottuk a 3500 újságíró általános véleményét. Karizma alatt nem csak azt értették, hogy az amerikai elnök ingujjban kosarazott a földrengés óta sátrakban lakó gyerekekkel, chipset rendelt a tárgyalóterembe, és Ignacio Silva de Lulának reményét fejezte ki, hogy a brazilok nem győzik le többé (vesztes állásból) az amerikaiakat, ahogy a Konföderációs Kupán.

Történelmi politikai váltásnak számít Obama és Moammer el-Kadhafi kézfogása - a két vendéget egymáshoz közel ültető Berlusconi rendezésével. Cáfolták, de lapunk tudósítója is látta, amikor a líbiai vezetőt a közös fénykép után egy férfi próbálta megközelíteni: Kadhafi testőrei még Sarkozyt is elsodorva megállították.

A csúcsot egyperces csenddel zárták a földrengés áldozatának tiszteletére, és incidensek nélkül zajlott a romos településeken át L'Aquiláig haladó, nem népes tüntető menet is, élén a "Ti, a G8 vagytok az igazi földrengés!" - jelszóval. Az abruzzói otthontalanok nem csatlakoztak: L'Aquila egyetemistái inkább megköszönték Kanadának a nekik adott négymillió eurót.

"Augusztusban L'Aquilába költözök, szeptemberben megkezdődik a lakásépítés" - ígérte Berlusconi, aki a kollégái és a sajtó szerint is kitűnően megrendezett találkozóval akarta helyreállítani a nőügyei miatt megrendült presztízsét.

Harmincöt percig tartott a pápai dolgozószobában, tolmácsokkal tartott beszélgetés XVI. Benedek és Obama között: "rövidebb volt mint a George W. Bush utolsó látogatása, talán azért, mert Obamának kevesebb ideje volt, indult a repülője" - kommentálták az amerikai újságírók. Az államfőknek fenntartott időt szentelte Obamának a pápa, egy perccel sem többet. Az audienciának szokás szerint csak a témái ismertek: szegénység elleni küzdelem, vallásszabadság, bioetika. Az egyházfő a héten bemutatott enciklikáját ajándékozta az amerikai elnöknek: "lesz mit olvasnom a repülőn!" - köszönte meg a Szentatyának kislányait és anyósát is bemutató Obama. "Imádkozom önért!" - mondta a pápa. Az elnökválasztások hónapjaiban a Vatikán nem titkolta a republikánusokkal szimpatizál, gyanakszik a demokrata abortusz-, eutanázia-, őssejtpolitikája miatt. Hónapokig üres volt szentszéki nagyköveti szék is, de Miguel H. Diaz teológus kinevezése elnyerte a Vatikán tetszését. A szentszéki sajtóközpontban érezhető volt, várakozás előzi meg az első találkozót, és az új amerikai elnökkel való jövőbeli együttműködést a világpolitikában.

Miért Ghánát választotta Obama?

Főleg Nigériában, Afrika legnépesebb és az USA egyik vezető olajszállító államában, valamint Kenyában sértődtek meg Barack Obama mostani útjának harmadik fő pillére, Ghána washingtoni bejelentésekor. (A földrész harmadik meghatározó szereplője, Dél-Afrika legalább "külsősként" az olaszországi G8-csúcs vendége lehetett. A várakozások mindenesetre - mint az amerikai elnökkel kapcsolatban már számtalanszor - óriásiak Obama januári beiktatása óta első fekete-afrikai útja kapcsán (a földrészen, Egyiptomban amúgy már járt.) Nemcsak az USA első afroamerikai elnökéről van szó, de Obama apja kenyai ösztöndíjas diák volt az Egyesült Államokban. Az elnök még útja előtt elmondta: "Kenyára vonatozóan aggodalommal tölt el, hogy a politikai pártok mennyire nem az állandó megbékélés irányában mozdulnak el, ami lehetőséget adhatna az országnak az előrelépésre. És Kenya nincs egyedül." Ghánában ellenben - amely Kofi Annan volt ENSZ-főtitkárt is adta a világnak - John Atta Mills elnök "olyasfajta demokratikus elkötelezettségekről tett tanúbizonyságot, amelyek biztosítják az ország stabilitását". - Mi pedig fel akarjuk hívni a figyelmet erre - mondta Obama, aki szerint a fekete kontinens ugyan a "rendkívüli ígéretek földje", de "nem lesz képes beteljesíteni ezeket az ígéreteket addig, amíg nem látunk jobb kormányzást". A nyugat-afrikai Ghána 1957-ben vívta ki a függetlenséget a britektől. Ezután véres katonai puccsok sora következett, azonban a 90-es években Jerry Rawlings elnök intézményesítette a többpárti demokráciát, melynek szabályait követve az ellenzék kétszer is kormányra juthatott azóta. - Azt reméljük, hogy a ghánai demokrácia melletti kiállás katalizátorként hat más (ország)okra - mondta Johnnie Carson, az afrikai ügyekért felelős amerikai államtitkár. Kenyában Mwai Kibaki elnök és Raila Odinga ellenzéki vezető, aki csalással vádolta őt, ugyan egységre lépett, az ország azonban nem lábalt ki a politikai válságból. Carson szerint az USA "mélyen aggódik" Kelet-Afrika meghatározó hatalma sorsáért. Az etnikumai és nyelvei révén mélyen megosztott, 131 milliós Nigériában pedig a választásokat kaotikusan bonyolítják le - ez volt ez egyik fő amerikai kritika. (Washingtoni tudósítónktól)