Az unió svéd elnöksége csütörtökön formálisan is előterjesztette a néppárti José Manuel Barroso nevét a bizottsági elnöki tiszt betöltésére újabb öt esztendőre. Egyben kiábrándultságának is hangot adott, hogy az október eleji ír népszavazás után várhatóan életbe lépő lisszaboni szerződésben rögzített nagyobb befolyásával már most élve az Európai Parlament elhalasztotta a szavazást júliusról talán szeptemberre. A svédek szerint ez bizonytalanságot visz az unió életébe, éppen, amikor a válságot kellene kezelni, s fel kéne készülni a decemberi koppenhágai globális klímakonferenciára.

Az elnökséget adó svéd kormány reméli, hogy szeptemberben már tényleg dönt a júniusban újjáválasztott EP, s azért sietett formalizálni a júniusi brüsszeli csúcstalálkozón kifejtett szándékot Barrosoval kapcsolatban, mert attól tart, nyáron esetleg új nevek merülhetnek fel. Ez jogos aggodalom, mert Daniel Cohn-Bendit, a zöldek frakciójának társelnöke máris emleget néhány politikust, aki szerinte sokkal jobb lenne, mint Barroso. Például Mary Robinson volt ír elnök, Chris Patten volt brit biztos, Guy Verhofstadt volt belga miniszterelnök, frissen megválasztott liberális képviselő, vagy Francois Fillon, a jelenlegi francia kormányfő.

A júniusi erőpróbát a Néppárt nyerte ugyan, de nincs elég szavazata a szocialista, liberális, zöld összefogással szemben. Ráadásul a Néppártból kiváltak a brit konzervatívok, akik külön frakciót hoztak létre, s bár támogatják Barrosot, érdekeik mégiscsak eltérőek. Az ellenzők megkérik az árát esetleges támogatásuknak. Barroso táncoljon úgy is, ahogy ők fütyülnek, ez a dolog lényege. A programjuk felkarolását követelik a portugál bizottsági elnöktől, aki újabb ötéves mandátuma érdekében gyakorlatilag mindenre kész. A szocialisták nagyobb szociális érzékenységet várnak, a liberálisok sokkal hatékonyabb válságkezelést, a zöldek meg leginkább valaki mást. Barroso lobbizása brüsszeli források szerint már szemet szúrt az őt támogató Angela Merkel német kancellárnak is, akit idegesít a színfalak mögötti egyezkedés, dörgölőzés. Nicolas Sarkozy francia elnök meg úgy állt ki Barroso mellett, hogy abban nem volt sok köszönet. Párizs a belső piaci biztosi posztot követeli.

A hatalmi osztozkodás körül forog most minden Brüszszelben. A svédek attól is tartanak, hogy az október másodikára beharangozott ír népszavazás esetleg tovább halaszthatja Barroso megerősítését, mert a várhatóan hatályba lépő lisszaboni szerződés értelmében az uniónak elnöke és külügyminisztere is lesz, vagyis még két új fontos poszt nyílik meg, s esetleg a bizottsági elnökjelölt is áldozatául eshet az egyezkedésnek.

Az EP-ben erre nem várhatnak, s a héten nagyjából kiosztották a lapokat. Az elnök a lengyel néppárti Jerzy Buzek lesz, akit két és fél év múlva a szocialista Martin Schulz követ. A liberális Graham Watson alulmaradt, de frakciója adja majd a befolyásos gazdaságpolitikai, és a létrehozandó válságkezelési bizottság elnökét, egy brit és egy német képviselő személyében. A korábbi erőviszonyok nem nagyon változnak, a Néppárt kilenc, a szocialista párt hat elnöki tisztséget tart meg. Előbbi adja a külügyi, a költségvetési, az ipari és a regionális bizottság elnökét, olasz, francia, német, lengyel leosztásban. Utóbbiaké lesz a környezetvédelem, szintén német kézben, a közlekedés-szállítás brit irányítással, és a polgárjogok spanyol vezénylettel. Valamint az agrárpolitika is, még eldöntendő, kivel.