A verespataki projekt új lendületet kapott az év elején, mert akkor minden jel arra mutatott, hogy az Emil Boc vezette új román nagykoalíciós kormány a bányaterv megvalósításáért harcolók oldalára állt. Sokat nyomott a latban az is, hogy az RMGC részvényeinek 80 százalékát birtokló Gabriel Resources (GR) kanadai cég stratégiát és főrészvényeseket váltott. Állításuk szerint (részleteiben nem ismertetett) környezetkímélő technológiával termelnék ki a Verespatak alatt rejlő 330 tonna aranyat és 1600 tonna ezüstöt, olyan eljárásokkal, amelyeket egyetlen európai norma sem tilt. A "zöld aranybányát" ígérő GR-tervben - részvényvásárlással - három amerikai milliárdos - John Paulson, Soros György és Thomas Kaplan - is érdekeltnek látszik. Paulson és Kaplan 20-20 százalékot birtokol a GR-részvényekből, Soros azonban cáfolta, hogy a tervhez bármilyen köze lenne. Elismerte viszont, hogy tárgyalt Joel Bell GR-képviselővel, akinek azt tanácsolta, hogy a bányatervhez találjanak olyan "konstruktív megoldást", amely a projekt ellenzőinek is megfelel.

Verespataki bánya

De miközben a GR és az RMGC politikai támogatásért lobbizott Bukarestben és külföldön, a bányaterv ellenzői román bíróságokon rendre megtámadták a környezeti engedélyhez szükséges hatósági jóváhagyásokat, és a perek többnyire javukra dőltek el. Így a bíróságok jogerősen semmisnek nyilvánítottak összesen hét településrendezési és régészeti engedélyt, s ennek nyomán a bányaprojekt környezeti hatástanulmányát jóváhagyni már nem lehet.

Az elmúlt napokban a bukaresti bíróság - nem jogerősen - elutasította a beruházók keresetét Korodi Attila korábbi környezetvédelmi miniszter és államtitkára, Silviu Stoica ellen, akik 2007 szeptemberében a bíróság által semmisnek nyilvánított területrendezési engedélyek okán a környezeti hatástanulmány értékelési folyamatát felfüggesztették. Dragos Tanase, az RMGC vezérigazgatója azonban nem hagyja magát. Azt állítja, a terv valóra váltása négymilliárd dollárt hozna Romániának, 1,8 milliárdot a román állam tulajdonában lévő 19,3 százalékos RMGC-részvénypakettre eső nyereség formájában, 2,2 milliárd dollárt pedig a bér-, energia-, adó- és beszállítói költségek révén. Sőt, szerinte a projekt megvalósítása során alkalmazott modern technológiák a korábbi évtizedek által létrehozott környezetszennyezést is megoldanák, s megalapoznák a térség tartós fejlődését.

Arról azonban sem a bányavállalat, sem a terv ellenzői nem beszélnek már, hogy a 2006-ban benyújtott környezeti hatástanulmányról több hazai és külföldi szakértő is megállapította, hogy annak bizonyos fejezeteit meghamisították. A résztanulmányok egyikét készítő bukaresti cég szakértői kijelentették, hogy az általuk készített dokumentum adatait az RMGC több ponton is önkényesen megváltoztatta. Ez pedig azt jelenti, hogy annak idején valamennyi romániai és magyarországi közmeghallgatáson a résztvevők egy hamisított hatástanulmányról vitáztak, a közvitasorozat tehát semmisnek mondható.

Az elmúlt hetekben a GR 117 millió kanadai dolláros alaptőke-emelést hajtott végre. Nem világos azonban, hogy a tőzsdeválság közepette kik vásárolták meg a kibocsátott részvényeket, hogy ezek a vásárlások befolyásolják-e az igazgatótanács összetételét, és hogy a tőkeemelésre a csődveszély vagy valamilyen más szempont okán került sor. A GR több mint 350 millió dollárt már befektetett a terv kivitelezésébe. Az RMGC szerint a pénznek csaknem a felét, 166 millió dollárt a terv útjában állló verespataki magáningatlanok kivásárlására fordították.

Magukat megnevezni nem kívánó bukaresti forrásaink szerint a román kormánykoalíció pártjai is megosztottak jelen pillanatban a bányaterv sorsát illetően.