Jó nyolcvan nappal a nagy politikai erőpróba előtt a felmérésekben a CDU/CSU (36 százalék) több mint tíz ponttal vezet az SPD (25 százalék) előtt, de a konzervatívoknak és vágyott partnerüknek, a szabaddemokratáknak egyelőre nincs meg a kormányzáshoz szükséges többségük. S a közvélemény sem rajong a pártszínek nyomán fekete-sárgának nevezett polgári koalícióért. A kereszténypártok viszonylagos gyengeségén az sem javít, hogy a közvélemény-kutatások szerint a kancellári posztra vonatkozó kérdésben Angela Merkel (CDU) több mint harminc pontot ver rá az SPD jelöltjére, Frank-Walter Steinmeier külügyminiszterre.

A német sajtó a szövetségi köztársaság történetének második nagykoalíciójának átlagosan nézve gyenge közepes osztályzatot ad. A mérleg pozitív részéhez tartozik a nyugdíjkorhatár 67 évre emelése mellett az államháztartás rendbetétele és a munkanélküliség csökkentése, bár ezen eredményeket a globális gazdasági válság, illetve annak kezelése alaposan felülírta. Az itteni 8,1 százalékos munkanélküliségi mutató más nyugat-európai országhoz képest még mindig "mérsékeltnek" mondható, a robbanásszerű növekedés elmaradása azonban elsősorban az államilag támogatott - például az egész autóipart érintő - rövidített munkaidőnek tudható be.

A mértékadó hamburgi hetilap, a Die Zeit szerint megdöbbentő, hogy a szavazókban mennyire nem tudatosul a szociáldemokraták kormányzati hatása. A CDU-t "szocdemesíteni" próbáló, s ezzel balközépre tartó Merkel ugyanis saját sikerének tudja eladni az olyan SPD-s programpontokat, mint a gyes reformja, vagy az óvodai helyek bővítése.