- Mi az aktualitása a mostani Medvegyev-Obama elnöki találkozónak? Mit várnak tőle a felek?

- Mindkét ország számára fontos pillanatról van szó. Oroszországnak azért van szüksége a csúcstalálkozóra, hogy a világ újra meggyőződhessen nagyhatalmi státuszáról. Az Egyesült Államoknak pedig azért, hogy felújítsa a Start-I-et, e fontos hadászati-fegyver-zetkorlátozási szerződést. A nukleáris fegyverek területén a két ország felelőssége óriási: a világ atomarzenálja 95 százalékának vannak birtokában. Az is Amerika célja, hogy tompítsa Moszkva ellenséges hozzáállását olyan területeken, mint a Közel-Kelet vagy Dél-Ázsia.

- A Start-I megújítása kényszerűség, hiszen decemberben hatályát veszti az eredeti szerződés. Washingtonból nézve túlságosan a fegyverzetkorlátozás kérdése körül forog az amerikai-orosz kapcsolatrendszer?

- A szerződés megújításának előjeleit itt is látni egy-egy nyilatkozatból, és várhatóan valamiféle bejelentésre kerül sor Moszkvában. De a fő kérdés Amerikában az, hogy az Obama-adminisztráció a fegyverzetkorlátozás kérdéskörébe - és esetleg még üzleti megállapodásokra - kívánja-e beszorítani a kétoldalú kapcsolatokat. Két megközelítés csap össze. Az egyik a realisták álláspontja, amely Henry Kissinger egykori külügyminiszter és a Nixon Központ nevével fémjelezhető. Ők azt javasolják, hogy az USA ne kritizálja Vlagyimir Putyin egyre diktatórikusabb rendszerét, és főleg a fegyverzetkorlátozási ügyben tárgyaljon. A másik fő véleményt az orosz ellenzékiek és itteni támogatóik osztják, mint a továbbra is igen befolyásos, a demokratákhoz közel álló Zbigniew Brzezinski, vagy John McCain szenátor, volt republikánus elnökjelölt is. Ők nem akarják feladni az Oroszország demokratizálódásáért vívott harcot. E vonalat támogatja a Freedom House keddi jelentése, amely Oroszországot a konszolidált önkényuralmi rendszerek csoportjába sorolja.

- Érződik az amerikai álláspontban a tavaly augusztusi orosz-grúz konfliktus? Folytathat-e Obama sérelmi politikát?

- Érdemes emlékeztetni, hogy a grúz-orosz válság első napjaiban az amerikai közvélemény többsége arra számított: ez a konfliktus vízválasztó lesz Oroszország nyugati kapcsolataiban. Később kiderült, hogy a grúz vezetés hibás politikája is hozzájárult a háborúhoz. Oba-ma tanácsadói is jól emlékeznek rá, hogy mi történt tavaly, ugyanakkor előre akarnak lépni az orosz kapcsolatokban.

- A Kreml közölte: szükségesnek tartja, hogy a fegyverzetkorlátozási szerződés megújítását jogilag összekapcsolják a Kelet-Közép-Európát is érintő amerikai rakétavédelmi tervek felülvizsgálatával. Színvallásra készteti ez Obamát?

- A rakétapajzs nem játszik olyan szerepet az Obama-elnökség elképzeléseiben, mint a Bush-korszakban. A lengyel sajtót követve úgy látom, hogy Varsóban és Prágában sem bizakodók a telepítésekkel kapcsolatban. Hangsúlyozni kell ugyanakkor, hogy az amerikai álláspont nem azért tolódik ebbe az irányba, mert az oroszoknak ez tetszik, hanem a rendszer költségessége miatt, és azért, mert a technológiája még nem bizonyított. Lehetséges, hogy pár év múlva újra előkerül a kérdés. De kétlem, hogy Obama éppen Moszkvában foglalna állást ebben a kérdésben. Ez a gyengeség jele lenne belpolitikailag.

- Hogyan érinti Magyarországot az amerikai-orosz kapcsolatrendszer átalakulása?

- Szerintem három vonatkozásban. Az egyik: nincs szükség arra, hogy Magyarország egyfajta "híd" legyen Nyugat és Kelet között. Ezt feleslegessé teszi az is, hogy a Washington-Moszkva kapcsolatrendszer láthatóan életre kelt. Nincs szükség arra, hogy Magyarország "hintapolitikát" folytasson. A csúcstalálkozó után arra is számítok, hogy a Bajnai Gordon vezette magyar kormány - Balázs Péter külügyminiszter minapi, korfui nyilatkozatának megfelelően - csökkenti az orosz befolyást a gazdaságban és a politikában egyaránt. Végül a magyar-amerikai, illetve a magyar-NATO kapcsolatok fellendülése lenne kívánatos, és ennek részeként ildomos lenne egyes guantánamói foglyok befogadása. Ehhez fontos lenne a Fidesz támogatása, már csak azért is, mert ha jövőre ez a párt kormányra kerül, úgy Washingtonban azt látnák: a Fidesz ellenzékben is elvi, atlantista politikát folytatott.