Több ezer dollár a jó tanulásért
Giovanni Zammito a testvéri szeretet mintaképe. A 18. évét augusztusban betöltő, végzős középiskolás azt mondja kérdésünkre: tavaly zömében a testvére új laptopjára fordította azt a 2500 dollárt (mai áron 488 ezer forintot), amelyet jó tanulmányi eredményéért - pontosabban egy ötös (kiváló) és két négyes (jó) emelt szintű tesztvizsga eredményéért - kapott. Az idei jegyeit csak a nyári szünet végeztével tudja majd meg a New York Queens városrészében lévő Grover Cleveland középiskola diákja.
- Tavaly mi még lejjebb jártunk, így nem voltunk jogosultak a pénzre. De reméljük, idén már profitálunk ebből a programból - mondja egybehangzóan az utolsó tanítási napon, az épületből kifelé jövet Silvia Baran és Monika Kwalec. A két lány azt állítja, nem költenék a kapott összeget semmire, hanem megtakarítanák a bankszámlájukon - miként a recesszió közepette számos amerikai felnőtt is ezt teszi mostanában.
A New York-i diákokat a Pershing Square jótékonysági alapítvány fizeti az elmúlt két évben a Teljesítmény Jutalmazása (Reach) projekt keretében. A hármas (megfelelt) eredmény emelt szintű vizsgánként 500, a négyes 750, az ötös pedig ezer dollárt ér. Több tucat tárgyból lehet ilyen vizsgát tenni. Amerikára jellemző, hogy a hat fő idegen nyelvet kivonták a pénzes lehetőségek köréből, ugyanis az alapítvány úgy találta, hogy ezekből amúgy is csak a - New York-ban legalábbis bőven fellelhető - anyanyelvi diákok tesznek kiváló vizsgát.
Őket pedig minek is jutalmazni a családon belül elsajátított tudásért? Az egész programra egymillió dollárt különítettek el, de az alapítvány honlapján bárki hozzájárulhat hitelkártyával, aki egyetért a céllal. A cél márpedig az: növeljék a szegényebb - főként afroamerikaiak és spanyol ajkúak lakta - környékeken nevelkedők esélyét arra, hogy a középiskola után elvégezzék a főiskolát is. Jelenleg országosan a jövedelmet tekintve az alsó 25 százalékba tartozó háztartásokból érkező diákok fele nem fejezi be középiskolát, és mindössze hat százalékuk szerez legalább főiskolai diplomát.
Lehet, hogy New York a világ (egyik) közepe, de benne Queens, a Grover Cleveland középiskolával aligha az. A magasmetró csattog ki ide, rázkódik tőle a környék, az utcán az angol mellett főleg spanyol és lengyel szót hallani, és sok a lengyel bolt, a sklep is. A multikulturális jelleget leszámítva Dél-Pest peremkerületeire emlékeztet a városrész. Giovanni Zammito annyit keresett meg a tesztjeivel, mint egy itteni szülő egy hónap alatt.
Éppen ez volt a Pershing Square egyik célkitűzése: a jutalom összege álljon arányban azzal a pénzmennyiséggel, amit a diák munkával megkereshetne, ha idejét nem a tesztekre való készülésre fordítaná. Az iskolák kísérletbe való bekerülésének egyik feltétele pedig az volt: legalább a diákok fele vegye igénybe a kedvezményes, illetve ingyenes ebédlehetőséget. A tanintézmények maguk is 2-2 ezer dolláros nyitótámogatást, illetve tíz, 10-10 ezer dolláros pályázati támogatási lehetőséget kapnak a részvételért - vagyis érdekeltté válnak a fizetős projektben.
A program persze korántsem általános New Yorkon belül sem. Ugyan huszonöt önkormányzati és hat felekezeti iskolában vezették be kísérleti jelleggel, de aki ezt tekintélyes számnak tartja, annak ismerkednie kell még a metropolis méreteivel: csak a város 1450 önkormányzati fenntartású iskolájába 1 millió 42 ezer diák jár, akikre 80 ezer tanár jut, és 17 milliárd dolláros éves büdzsé fedezi mindennek a költségét. Kivéve persze a "készpénzes ösztönzőket" (több ilyen program is van), amelyekhez New York oktatási hivatala csak szóbeli támogatással járul hozzá. Joel Klein, a város "iskolakancellárja" áradozik róluk. Ő történetesen Michael Bloomberg polgármester embere, aki pedig magához vonta a közoktatási jogköröket, és az önkormányzati testület beleszólási lehetőségének hiányában vaskézzel irányítja az iskolákat.
Úgy találtuk: sokkal könynyebben megszólalnak a program kapcsán az ellenzők, mint azok, akik hivatalból védhetnék a készpénzes motivációt. Elzárkózott a nyilatkozattól Dominick Scarola, a Grover Cleveland igazgatója, valamint Bonnie Laboy, az iskola tanfelügyelője is. Munkatársaik révén mindketten e-mailben kérték be kérdéseinket - de a válasszal napokig adósak maradtak. Ismételt megkeresésünkre sem préselt ki magából néhány értékelő mondatot New York oktatási hivatala, valamint az ösztönző programok egyik értelmi szerzőjének tartott Roland Fryer, korábban a hivatal "esélyegyenlőségi főtisztviselője", főállásban pedig a Harvard Egyetem 32 éves, afroamerikai közgazdászprofeszszora.
Ő munkatársával mentette ki magát lapunknál. William Bassell, a szintén Queens városrészbeli Long Island City középiskola igazgatója ellenben a felsőoktatási ösztöndíjakhoz hasonlítja a programot, úgy vélve: "Nem akarjuk, hogy az emelt szintű vizsgákat csak az elit tehesse le. Legyenek azok nyíltak bármely szorgalmas diák előtt. Sokan közülük önmaguknak is meglepetést okoznak. A pénzügyi ösztönzés mindig beválik a tinédzsereknél."
Éppen ezt vonja kétségbe Barry Schwartz, a Swartmore College pszichológiaprofeszszora. Szerinte a közgazdászoknak, így Fryernek is, gyökeresen téves fogalmuk van az emberi motivációról. Schwartz a lélektan több mint harmincéves kutatási eredményeire hivatkozik, és példának hozza fel azt a kísérletet, amelyben a szép rajzaikért megjutalmazott óvodások egyszer csak elveszítették érdeklődésüket, és egyre csúnyábbakat rajzoltak meg nem jutalmazott társaikhoz képest. A fő motivációt ugyanis nem az ajándék, hanem a tevékenység maga jelenti.
- Az egyik fő gond, hogy nem került sor független kiértékelésre, Fryer maga pipálja ki az eredményeket - mondja a Népszabadságnak Leonie Haimson, Az Osztályméret Számít (Class-size matters), szülőket tömörítő szervezet ügyvezető igazgatója. Mint állítja, a program fogadtatása kezdettől fogva igen negatív volt a szülők körében - ennek felmérésére ezerfős mintát vettek. - Kutatások igazolják, hogy az iskolai teljesítmény szempontjából a legmeghatározóbb tényező az osztályméret csökkentése. Nekem is beszámolt tanár arról, hogy csodákat lehet művelni, ha valami oknál fogva sokan hiányoznak - mondja a kétgyermekes családanya, elismerve: a szülők ettől függetlenül is szeretik megtartani a befolyásukat afelett, hogy gyerekük mihez juthat hozzá. "Részben más lenne a helyzet, ha - mint felmerült - készpénz helyett könyveket kapnának a jó tanulók."
New York, 2009. június
