Kína az utóbbi években ismét feljövő Oroszország felé is nyitott, a Sanghaji Együttműködési Szervezet (SCO) létrehozásával ketten teremtették meg a világ NATO melletti másik jelentős politikai-katonai szervezetét. És ha tekintetbe vesszük, hogy Oroszország birtokolja még mindig a világon a legtöbb atomfegyvert és a legtöbb páncélost, és a kínai fegyveres erők létszáma felülmúlja a NATO-ét, a Peking-Moszkva duóra épülő SCO-val, mint katonai nagyhatalommal, egyfajta keleti ellen-NATO-val számolni kell.

Peking 2007-ben megsértődött Washingtonra, mert a Bush-kormányzat jelentős, hat és fél milliárd dolláros fegyverszállítási csomagot szavazott meg Tajvannak. Új amerikai elnöknek kellett jönnie, hogy Kína felülvizsgálja korábbi álláspontját. Washington már februárban elküldte Pekingbe David Sedneyt, a védelmi minisztérium helyettes államtitkárát, hogy az Obama-vezetés konszolidációs politikája jegyében kitapogassa, mennyire hajlanak a kínaiak a történtek felülvizsgálatára. Több hónapba tellett, amíg június végén megtarthatták a felújított kínai-amerikai katonai párbeszédsorozat első találkozóját.

Kína fegyverkezik, eközben még mindig többet importál, mint amennyit elad külföldön. Ez az állapot hamarosan megváltozik. Ahogy a kínai autók, luxuscikkek, szupertechnológiai termékek megjelennek a világpiacon (a "hagyományos" olcsó ruházati cikkek, háztartási gépek mellett), úgy tör előre a fegyverek nemzetközi piacán Kína. Noha még mindig a világ legnagyobb fegyvervásárlója (tavaly a hadiipari cikkek világkereskedelme 11 százalékával), már megjelent, mint eladó is.

Minapi hír, amely sokkolta a nyugati védelmi szakértőket: Kína olyan közepes hatótávolságú ballisztikus rakétát dolgozott ki, amely nagy hajók, repülőgép-hordozók ellen vethető be. Eddig a világon ilyen specializált fegyverfajtát nem fejlesztettek ki. Bizonyítja, hogy a Mennyei Birodalom fegyverkovácsai nemcsak a középkorban voltak képesek kifundálni a kungfufilmekből ismert elmés, elborzasztóan változatos, szokatlan fegyvereket, hanem erre ma is nagybani méretekben képesek.

Így számoltak le az elmúlt években a Kalasnyikov-korszakkal is. A Kínai Néphadsereg katonái több generáción át szorongatták az orosz-szovjet klasszikussá vált gépkarabély lekoppintott változatait, mígnem a kilencvenes évek vége felé egy merőben új kézifegyverrel, a Quing Buqiang Zidong (Csin Pucsiang Citun)-nal, a QBZ-95-tel elő nem rukkoltak.

A QBZ-95 a kor legjobbnak tartott nyugati gépkarabélyok (az amerikai M16, az angol SA80, az osztrák Steyr) pontosságát, elemeit ötvözte a Kalasnyikovok legendás igénytelenségével, szívósságával. Mindehhez egy olyan lőszert (5,8 mm kaliber) kifejlesztve, amely csak ehhez a fegyverfajtához használható. Ugyan Kína hivatalosan az USA védelmi kiadásainak csak ötödét-hatodát költi védelemre, a valódi különbség sokkal kisebb, egyrészt a kínai büdzsé egyéb helyein "bújtatott" katonai kiadások miatt, másrészt, mert Pekingnek nincsenek roppant költséges külföldi kötelezettségei (mint az USA-nak Irak és Afganisztán).

Kína gazdasági szuperhatalommá válásának roppant gyors üteme várhatóan megismétlődik katonai szuperhatalommá alakulásában is. Még tíz-tizenöt év és Peking felveszi a versenyt az amerikaiakkal, oroszokkal ballisztikus rakétáit, légierejét, haditengerészetét illetően is. A világ legnagyobb tömegcikkgyártó kereskedőnemzete, az importenergiának leginkább kiszolgáltatott óriása biztonsági érdekei érvényesítésére gazdasági erejéhez mérhető katonai-védelmi hátteret épít fel.

Kézből indítható pilóta nélküli kisgép (UAV) Kínában, a 2008-as zhuhai nemzetközi űr- és repülőgép-ipari kiállításon