Reklám a magyar EU-biztosnak sem árt
A csapatkapitány (elvileg) megvan, már csak játékosokat kell választani mellé - ugyanolyan átláthatatlan módon. Senki sem tudja, mi történt a színfalak mögött, amikor az EU-tagállamok miniszterelnökei (mindenféle háttéralkuk után) egyhangúlag támogatták: vezesse újabb öt évig José Manuel Barroso az Európai Bizottságot. Nemsokára, hasonlóan homályos egyezkedés után, ugyanezek a kormányfők EU-biztosokat is ajánlanak majd Barrosonak - feltéve hogy a bizottsági elnök kinevezését addigra megszavazza az Európai Parlament.
Ám az EU-ban sosem olyan egyszerű az élet. Az új Európai Bizottság november elsejére tervezett hivatalba lépése csúszik, mert Írország csak október elején tart újabb népszavazást az EU-alapszerződésről (lisszaboni szerződés). Márpedig az EU-biztosok létszáma és a kinevezési eljárás másként alakul a lisszaboni, illetve a most érvényben lévő nizzai szerződéssel. Hivatalosan tehát Barroso sem kap jelölteket a tagállamoktól, amíg az ír nép "ítéletet" nem mond; a gyakorlatban ez egy-két hónapos késedelmet okozhat.
A lényegen ez persze nem változtat: a magyar EU-biztos jelölése Bajnai Gordon hatásköre. Az Európai Bizottság frissen megválasztott elnöke (ezúttal minden bizonnyal Barroso) rendszerint személyesen gyűjti be a jelölteket. 2004 elején Romano Prodi is gyors körutat tett, és Budapesten négyszemközt tárgyalt Medgyessy Péter akkori kormányfővel. Ő Balázs Péter nevét húzta elő a kalapból, de a hírek addigra elterjedtek - Prodi is alaposan felkészült már Balázsból.
S éppen itt van a kutya elásva: a megfelelő jelöltet kiválasztani és reklámozni mielőbb érdemes. Pontosabban, célszerű előre kiszemelni egy (vagy akár több) fontos tárcát az Európai Bizottságon belül, majd erre (ezekre) a legkiválóbb "versenyzővel" rástartolni. Már most ezt teszi például Románia, amely "lestoppolta" magának a mezőgazdasági EU-biztos posztját. Ehhez a negyvenéves Dacian Ciolost ajánlgatja jelöltnek, aki Franciaországban végzett, és volt már agrárminiszter is - akárcsak az agrárügyekért felelős jelenlegi biztos, a dán Mariann Fischer Boel.
Ha ugyanis minden jó tárcát elvisznek, Magyarországnak csak a "resztliből" jut valami, mint ez legutóbb is történt. Kovács László adó- és vámügyi területe az EU-n belül nem tartozik éppen a meghatározó témák közé, ellentétben - mondjuk - a belső piaccal, az ipari ügyekkel, a regionális politikával, a versenyjoggal vagy a mezőgazdasággal. A kedvezőtlen példák közé tartozik Vladimír Spidla volt cseh kormányfő is, akit azután ajánlottak be EU-biztosnak, hogy pártja csúfosan elbukott az európai parlamenti választásokon; végül az uniós szabályozás szempontjából jelentéktelen foglalkoztatás, szociális ügyek és esélyegyenlőség hullott az ölébe.
Kiváló jelöltet a kis és közepes tagállamok is jó eséllyel ajánlhatnak. Ott van például Hollandia, amely annak idején azzal állt elő: Neelie Kroesnál jobb és szigorúbb versenypolitikust egész Európában nem találni. Ugye mondani sem kell, hogy őt tették meg versenyjogi EU-biztosnak. Dánia is azzal népszerűsítette Fischer Boelt, hogy régóta foglalkozik agrárügyekkel, volt már mezőgazdasági miniszter, ráadásul saját farmjai is vannak. (Ez később kínosnak bizonyult, de a politikusnő azzal védekezett, hogy a farmokat a férje irányítja.)
Ne tévedjünk, olyat csak a legnagyobb tagországok vezetői engedhetnek meg maguknak, hogy beprotezsálják a bizalmasukat, mondván: keressenek neki valami fontos tárcát. Ezt tette Schröder német kancellár Günter Verheugennel (ipar és vállalkozáspolitika) vagy Chirac francia elnök Jacques Barrot-val (közlekedés, később bel- és igazságügyek).
Alaposan fel van adva a lecke Bajnai Gordonnak, akinek nemcsak ezeket a szempontokat, hanem a kormányon - és a kormánypárton - belüli erőviszonyokat is figyelembe kell vennie a jelöléskor. Nem véletlenül mondják szakértők, hogy az EU-biztos kiválasztása olyan teszt, amely a mindenkori magyar politika minőségét is megmutatja (megmutatta legutóbb is). A szempontok közé tartozik még, hogy hivatalban lévő biztosnak újráznia csak két esetben érdemes: ha sikerül nagyon jó tárcát megtartania, vagy ha annyira befolyásos személyiség, hogy egy másik jó tárcát meg tud szerezni.
