Az expó közeledtével azonban az építési láz már a helyi viszonyok között is alig elviselhetővé fokozódott. Először szét kellett verni Sanghaj központját, ki kellett onnan költöztetni vagy 70 ezer családot, több üzemet, köztük egy nagy hajógyárat is. Ezután földig romboltak szinte mindent az 5,28 négyzetkilométert kitevő expóterületen; csak néhány jellegzetes épületet hagytak meg, de ezeket is ünneplő ruhába öltöztetik a kiállítás tiszteletére. A város régi erőművének 165 méter magas kéményét például kilátóvá alakítják, miután gondosan a Harmónia Tornyának keresztelték át.

Xu Wei, a kiállításszervező iroda szóvivője azt mondja, hogy a nagy átalakításokat eddig viszonylag konfliktusmentesen sikerült megoldani. Akiknek ki kellett költözniük a belvárosi dzsumbujból, azok új lakóhelyükön sokkal kedvezőbb körülmények közé kerültek, ők ezért nem panaszkodnak. S bár igaz, hogy az építkezések, a lezárt utak miatt állandósultak a közlekedési dugók, a por és a zaj szinte elviselhetetlen, az emberek többnyire megértik: a világkiállítás ezzel jár. És különben is, már csak háromszáz napig kell a felfordulást kibírni.

A világkiállítás "Jobb város, jobb élet" jelmondatából a sanghajiak egyelőre tehát nem sokat éreznek, de okkal reménykedhetnek abban, hogy urbánus létük mégis csak jobbá válik az expó kapcsán. Például azzal, hogy a meglévő 230 kilométeres metróhálózathoz több új vonal épül, összesen még vagy kétszáz kilométer hosszúságban. Az expó után a kiállítás összes épületét lebontják majd (ezért kell ezeknek szigorúan környezetbarát és újrahasznosítható anyagból épülniük). Az így felszabaduló belvárosi területre közösségi létesítményeket, többnyire parkokat telepítenek, ami enyhíteni fogja a zsúfoltságot.

Miután Peking meglehetősen jól abszolválta az olimpiát, most Sanghajon a sor, hogy kirakatot mutasson Kínáról a világnak. A kozmopolita nagyváros erősen fenekedik, hogy mindenféle eddigi rekordot megdöntve emlékezetessé tegye a 2010-es expót. Például azzal, hogy a 184 napig tartó esemény minden napjára több mint száz különféle programot szerveznek. Összesen 70 millió látogatóra számítanak, 90 százalékukat az országon belülről.

A várakozások realitását firtató kérdésünkre Xu Wei kiszámolja, hogy például a távoli Qinghaj tartományból egy háromnapos világkiállítási látogatás körülbelül 3500 jüanból (mintegy 100 ezer forintból) megoldható lesz. Nagyjából 2000 jüant kóstál a repülőjegy, 600-1000-et a szállás, 500-900 marad belépőre, ételre, italra. Ez így összesen egy gyári munkásnak körülbelül kéthavi jövedelmét teszi ki, elvileg tehát nem lehetetlen vállalkozás Sanghajba utazni az expó miatt.

A hatalmas kínai város készül a világkiállításra. Sanghaj pár év alatt szinte teljesen elvesztette hagyományos ázsiai arcát és a felhőkarcolók, daruk és bevásárló központok városa lett

Eddig 191 ország és 48 nemzetközi szervezet jelezte részvételét. A gazdasági világválság hatására egyetlen korábbi jelentkező sem másította meg a szándékát. Xu Wei szerint éppen ellenkezőleg, a részvevők fontosnak tartják hivatalosan is újra megerősíteni, hogy ott lesznek az eseményen. A kínai szervezők Amerika esetleges távolmaradása miatt sem aggódnak. Az amerikai kormány megtiltotta költségvetési pénzek felhasználását az expón való részvételre, ezért most magáncégektől szedik össze a forrásokat. Xu Wei biztos abban, hogy időre össze fog jönni a szükséges summa.

Az összesen 2,63 milliárd amerikai dollárba kerülő építkezések jó ütemben, a tervek szerint haladnak. A megépítendő 90 pavilon közül 60 konstrukciója már megkezdődött. Az afrikai országok kiállító csarnoka majdnem kész van, áll már a váza a hatvan méter magas kínai pavilonnak is. Megkezdték az önkéntes segítők toborzását is, tömeges kiképzésükre még a nyáron sor kerül. Szóval - összegzi a szóvivő az elhangzottakat - Sanghajban minden időre elkészül majd a megnyitóra.

Sanghaj, 2009. június

Sanghaji utca