Üzenetet kapott nemrég a The New York Times római tudósítónője. Egy olasz bíró akarta
- közvetve - "letesztelni" elméletét, vajon Rachel Donadio az olasz kormányfő egyre bonyolultabb magánéletéről írt cikkét valójában Michael Bloomberg, New York polgármestere sugalmazta-e, mégpedig Silvio Berlusconi lejáratásának szándékával. Az újságírónő ezt őrültségként utasította vissza, az olasz bíróságokon pedig a jelek szerint ritkán olvassák a világlap Bloombergről írt, sokszor igen kritikus cikkeit.

Ezzel együtt éppen a bírákban, az ügyészekben és a "kommunistákban" is ellenséget látó Berlusconi nem a korábban saját üzleti hírügynökséget is kiépítő Bloomberget, hanem Rupert Murdochot, a News Corporation médiabirodalom fejét vette most célba. Arra utalva, hogy az egyébként szintén konzervatív Murdoch londoni lapja, a The Times egyes írásaiban bohóchoz, illetve római császárhoz hasonlította a miniszterelnököt, a 72 éves Berlusconi egy tévéinterjúban kitért Murdoch-kal megromlott viszonyára. Az amerikai azonban visszautasította, hogy befolyása lenne a The Times szerkesztőségi gyakorlata felett.

Ez csak ütésváltás kettejük háborújában - állítják elemzők -, amelynek az európai parlamenti választások előtti kampányhangulat ágyazott meg. És hozzáteszik: Berlusconi és a New York-i milliárdos vetélkedését nehezen érthetjük az olasz médiapiac ismerete nélkül. Ahogy ugyanis a torontói Globe and Mail publicistája fogalmaz: a két nagyvállalkozó nemrég még jóban volt egymással, és úgy osztották fel egymás között az itáliai televíziós piacot, mint a szövetségesek annak idején Jaltában Európát. Ám Berlusconi elszámította magát: Murdoch üzlete, a brit BSkyB mintájára Olaszországban is meghonosított Sky Italia sokkal jövedelmezőbbnek bizonyult, mint hitte. A saját vállalkozása, a Mediaset mellett miniszterelnökként a közszolgálati csatornák, a RAI felett is befolyással bíró Berlusconi irigykedve nézi, hogy csaknem ötmillió olasz háztartás hajlandó havi 50 eurót fizetni az égi mannáért, ami a Murdoch-cég esetében a gazdag sport-, zene- és mozikínálat mellett a pornóra is kiterjed. Berlusconi ettől a piaci szegmenstől éppen politikai szerepvállalása miatt tartózkodott, attól félve, hogy maga ellen hangolja a Vatikánt, és számos női szavazót is veszít. A miniszterelnöki médiabirodalomnak is van ugyan fizetős része, ám a Mediaset üzletpolitikája az alapvetően ingyenes tartalomra, és a hirdetési tarifákra épült. A gazdasági világválság azonban visszavetette a hirdetőket, és lefaragta a bevételeket. Berlusconi erre - mint kormányfő - decemberben megkétszerezte a fizetős televíziós szolgáltatások áfáját, és most maga is erre a döntésre vezeti vissza, hogy Murdoch - londoni lapját segítségül híva - kiásta volna a csatabárdot.

A háborúnak nincs vége: a Sky Italia átigazolta a Mediaset, illetve a RAI egy korábbi főemberét. A Mediaset és a közszolgálati televízió pedig heteken belül ingyenes, műholdas sugárzású szolgáltatást indít. Berlusconi malmára hajthatja majd a vizet Olaszország átállása az analóg földfelszíniről a digitális műsorszórásra is, ugyanis a Mediaset-nézők a technológiaváltással már "birtokon belül" lesznek.

Rupert Murdoch