Rózsaszín Grúzia szökőkutakkal
Micsoda tüntetések voltak itt ellenem, amikor 2004-ben elhatároztam, hogy rendbe tesszük ezt a gyönyörű várost! Kövekkel dobálták a munkásokat, elállták az útjukat, de nem engedtünk. Nem hallgattunk azokra, akik azzal vádoltak, hogy el akarom adni Grúzia egyik legszebb részét. Háromezer munkás dolgozott kilenc hónapon át éjjel-nappal, hogy az álom valósággá váljon, és íme: a helyiek imádják újra városukat.
Így magyarázza Mikhail Szaakasvili, miért hozta a nemzetközi sajtó képviselőit Szighnaghiba. Mindenki érti: a grúz államfő számára ez az egész országra érvényes hasonlat. Április 9-e óta minden nap tüntetnek ellene Tbilisziben, gyilkosként bélyegzik meg, nemzetárulónak kiáltják. A parlament blokádja és az általános harag miatt az elnök már nem is mutatkozik a fővárosban. Néha a kies reptéri sugárúton fekvő modern belügyminisztériumig bemerészkedik tárgyalni minisztereivel, de a George W. Bushról elnevezett kétszer kétsávos útnál tovább nem megy.
A Szaakasvili-univerzumban a főváros a régi szovjet elit lakóhelye, és velük le kellett számolni. Az elnök szomszédját is kirúgták állásából hatvanezer másik emberrel együtt. - Ötvenezer dollárt keresett évente hivatalnokként a kenőpénzen. Tudom, mert együtt nőttünk fel. Ilyen jól fizető munkát sem az állam, sem a magánszektor nem tud biztosítani, hát nyilván haragszik. Természetes, hogy ott tüntet a többiekkel - magyarázza az államfő, aki a mindennapi korrupció és a bürokrácia letörésére a legbüszkébb.
A jól szervezett és fizetett demonstrálókkal nem kell törődni - mondja a második, egyben utolsó hivatali idejét töltő államfő. Az ő dolga most a grúz borászatok megsegítése. Hatszázezer ember él részben a borból, amelynek több fajtáját ismerik az országban, mint a világ maradék részén együttvéve. - Megmondtam nekik, hogy az idén még kapnak állami támogatást, de nekik is meg kell találniuk a piacot - mondja az Amerikában tanult politikus tökéletes angolsággal.
Ennek a találkozónak mi is tanúi lehettünk. Az interjúra vidékre rendelt újságírókat a busz Tbilisziből egy szőlős közepéig vitte. Az elnöki sajtós idegesen várta a küldöttséget, mert Szaakasvili konvoja már ott várt a legközelebbi település határában, hogy bemutassák a kommunista időkre emlékeztető előadást. Nehéz másként leírni a félkörben felállított tucatnyi falusit, akiket gondosan bemikrofonoztak, és a mező közepén felállított reflektorokkal be is világítottak. Mikor a közönség már teljes létszámban megjelent, begördült ingujjban az elnök, a népével beszélni.
- Két napja is megálltam egy faluban, és elköltöttem rögtön másfél millió dollárt - mondja már Szighnaghiban, miután a szegénység látványától bennünket megkímélve helikopteren átrepültünk a mintavárosba. Ennyi támogatást kértek tőle, és ő jogosnak találta. S hogy mire van szükségük? - Nem fogják kitalálni, szökőkutat kértek, olyan szépet, amilyet mindenütt építünk, és amiért az ellenzék állandóan kritizál.
Szaakasvili országában így történnek a dolgok. Az emberek kéréseit ő személyesen teljesíti. A Fekete-tenger partján fekvő Batumiban jelenleg is épülnek a szállodák, 2012-re elkészül a Forma-1-es pálya, és mire ő távozik hivatalából, a várost mindenki második Barcelonaként, ha nem egyenesen Monacóként fogja emlegetni. Ő már most félig ott él.
És a tavalyi háború? - Hát igen, van ez a kisebb probléma Oroszországgal - mondja derűsen ebéd közben. Két éven át provokált minket Moszkva, és amikor a grúz vezetés támogatottsága csúcspontra ért, kirobbantották a háborút.
- Nem volt Tbiliszi maga is hibás a fegyveres konfliktusban? - A fenéket. Az orosz tankok nem tudnak átrepülni a hegyek felett. Saját szememmel láttam őket olyan helyeken, ahova hetek alatt sem érnek el, ha nem készülnek rá hónapokon át - mondja a 42 éves elnök haragosan. Bush barátom nekem elárulta, hogy Putyin előre figyelmeztette a háborúra.
Ennek ellenére állítja: nem készültek a konfliktusra. - A legjobb katonáink Irakban voltak, három nap volt kihozni őket - mondja Szaakasvili, hogy ártatlanságát bizonyítsa, és már most semmisnek nyilvánítja azt a pártatlan európai nyomozást, amely minden bizonnyal Grúzia részfelelősségét fogja megállapítani a háború kitörésében.
Pár déloszét falu nem stratégiai célpont - mondja gunyorosan a fegyveres konfliktus okairól. A megszállt területtől azonban csak pár kilométerre fut a Baku-Ceyhan vezeték. Most az oroszok a legapróbb kitalált provokációra hivatkozva lesétálhatnak a hegyről, s elzárhatják a gáz- és olajcsapot. De Szaakasvili szerint a valódi magyarázat ennél is egyszerűbb: Putyin. Az oroszok racionális emberek, még a szélsőséges is tudja, mi áll érdekében, és mi nem - közli. Egyedül Putyin az, aki nem viselkedik ésszerűen, aki bosszút akart, aki kis nemzetközi kakaskodás kedvéért félresöpörte országa érdekét, aki Grúziáról szónokol, mintha Tbiliszi lenne hatalmas és állig felfegyverzett, és Oroszország a kicsi és védtelen.
A helyzet a hidegháborúra hasonlít - mondja két korty grúz fehérbor között az államfő, de szerinte ez nem fog olyan sokáig tartani mint a szovjet-amerikai szembenállás. Ők addig is a demokráciával védik magukat, ami egyetlen fegyverük a nukleáris szuperhatalommal szemben.
Szaakasvilit viszont éppen a demokrácia felszámolásával vádolják. - Ilyenek vagyunk, kiabálunk egymásra, de nem lövünk - magyarázza. Szerinte természetes, hogy egy fiatal, szabad országban a választások vesztesei csalást kiáltanak. A függetlenség kikiáltása óta minden elnököt utcai megmozdulás zavart el. De látja már a változást az államfő. A mostani tüntetések jelentéktelenségéről beszél, és hogy kormánya példát mutat majd demokráciából.
Szaakasvili szerint igazi gesztus, hogy jövőre polgármesteri választásokat engedélyez Tbilisziben, ahol ellenfelei a legerősebbek. - Próbálják megnyerni, aztán mutassák meg, mit tudnak a legnagyobb grúz város élén, és majd beszélhetünk a többiről! - így szól az ajánlat. Az államfő nyeregben érzi magát.
Öt éve álmodni sem mertem volna, hogy egyszer ilyen meszszire jutunk. A fejlődés minden várakozásomat felülmúlja - vallja Szaakasvili. Mire a mandátumom 2013-ra lejár, mert előtte eszem ágában sincs lemondani, megerősítjük a demokráciát, az országot felhozzuk Dubai és Szingapúr szintjére, és lényegesen közelebb kerülünk az Európai Unióhoz.
Ebéd után Szaakasvili újra helikopterre száll, és elrepül a Fekete-tenger felé, álmai Barcelonájába. Az újságíróknak marad a busz. A száz kilométeres út a fővárosba bő két óráig tart, pedig forgalmi akadályt csak a szerény termésüket a házaik előtt eladni próbáló falusiak képeznek. Előző este Tibilisziben háromszáz civil ruhás rendőr a parlament előtt tüntetők sátrainak újabb részét számolta fel, és összevert mindenkit, akit ért.
Tbilisziből jelenti kiküldött munkatársunk, Gergely Márton
