A nyüzsgő metropolistól, Teherántól az elzárt és hegyekbe ékelődött Maszuleh faluig szinte mindenhol lehet látni olyan fiatalokat, akik a szigorú iszlám erkölcsi szabályozások ellenére is igyekeznek követni a legújabb divatot - legyen szó akár hajviseletről, akár öltözködésről. Az utcákon járva-kelve olyan frizurákat lehet látni, amelyek bármely nyugati divatlapban is elmennének. Fiúk és lányok egyaránt igyekeznek követni az aktuális trendeket. A plasztikai sebészet, különösen pedig az orrműtétek olyan gyakoriak, hogy ebben Irán akár Thaifölddel is felvehetné a versenyt. De nem mindenki megy el a "radikális" beavatkozásokig, hanem csak finoman és szolidan igyekszik divatozni.

A nyár beköszöntével igen jól megy például az utcai napszemüvegárusok üzlete. S akkor még nem is beszéltünk arról, hogy a hölgyek milyen körömfestési és sminkelési lázban égnek, vagy hogy micsoda költekezés van a ruha- és kiegészítő-szaküzletekben. Az arcfestést ráadásul egyesek már korán elkezdik, sok tini lányt lehet látni, akik szintén igyekeznek követni az aktuális divatot.

A külsőségekben tehát megfigyelhetők nyugatosodás jelei, de vajon miként gondolkodnak a politikáról, az iszlám köztársaságról vagy éppen a "Nagy Sátánnal" való kapcsolatokról?

A jelenlegi fő beszédtéma az elnökválasztás és az azt követő társadalmi mozgolódás. A fiatal korosztály nagyobbik fele a változásra, vagyis Mir Hosszein Muszavira szavazott egy héttel ezelőtt. Ahogy Hamid, egy 23 éves teheráni joghallgató mondja: "Azért mert az országnak meg kell újulnia, és a vezetésnek figyelembe kell venni a fiatal korosztály nagyobb szabadságigényét. Erre Muszavi lenne a legmegfelelőbb személy." Farhad, a 21 éves műszaki egyetemista arról beszél, hogy "az eredményeket látva sokakban elveszett a remény. A gazdasági helyzet romlásával már nemcsak a szabadságjogaik korlátozódnak, hanem a jövőbeli lehetőségek is beszűkülnek. Az egyetem után nehéz megfelelő munkát találni."

A pesszimista kép általánosnak mondható a fiatalság körében, de akadnak olyanok is szép számmal, akik ugyan több szabadságot szeretnének, de alapjaiban véve elégedettek az ország irányvonalával. Közéjük tartozik a 24 éves, számítástechnikai szakon végzett Afshin, aki azt mondja: azért szavazott Ahmadinezsadra, mert az elnök alacsonyan tartotta az árakat, amivel a szegényebb lakosságnak kedvezett.

A fiatalok körében sem vitatéma viszont a vallás. Még a legvérmesebb reformerek is úgy vélik, hogy az iszlámnak mindenképpen szerepet kell kapnia az ország politikai rendszerében. Nasrin, a fekete csadorba öltözött fiatal hölgy azt mondja: "Nagyobb szabadságot, politikai reformokat szeretnénk, de mindezt úgy, hogy közben az ország iszlám jellege ne szenvedjen csorbát."

A belpolitikáról a nemzetközi kérdésekre terelődik a szó. A 22 éves mérnökhallgató, Rafi mindjárt a nukleáris problémát említi: "Országunknak alapvető joga az urándúsítás és a békés célú nukleárisenergia-kutatás, amelyet a nemzetközi közösség nem hátráltathatna a szankciók elfogadásával." Az összeesküvés-elméletekre való fogékonyság általánosságban jellemzi az ifjúságot is. Az Egyesült Államok megítélése ennek megfelelően vegyes. Ebi, a 28 éves motorszerelő és a fiatalabb Hamed, aki a teheráni műszaki egyetemen tanul, közel azonos állásponton van a washingtoni politikát illetően: "Az USA csak magára gondol, az energiaszükségleteinek biztosításának érdekében Afganisztánban és Irakban is háborút kezdeményezett." De míg a Bush-kormányzatot szinte mindenki szapulja, addig az új demokrata adminisztrációt és különösen Barack Obama személyét sokan ígéretes lehetőségnek tekintik.