Több nagy témát is áttekintenek az EU-tagországok állam- és kormányfői a ma kezdődő csúcstalálkozón: az intézményi ügyeket, a bankfelügyeleti rendszer átalakítását, a válságkezelés folyamatát és a szegény fejlődő államok klímavédelmi erőfeszítéseinek támogatását. A legizgalmasabb kérdés az első - hogyan vészelje át az unió az intézményi krízist, amely abból fakad, hogy az írek népszavazáson elutasították a lisszaboni szerződést, amelynek már érvénybe kellett volna lépnie. Így most a nizzai szerződés alapján kell eljárni. Ám az írek a csúcson megkapják a kért garanciákat: biztonsági ügyekben semlegesek maradhatnak, s úgy intézik adó- és abortuszpolitikájukat, ahogy akarják.

Írország ma vagy pénteken be is jelentheti, hogy mikor rendezi az újabb népszavazást, amelyen a felmérések szerint ezúttal győzhet az igen. Ha így lesz, akkor a lisszaboni szerződés sorsa várhatóan októberben eldől.

Ebbe kapaszkodnak bele most az új törvényhozás balszárnyán sokan. A többségük persze nem lesz vacsoravendég ma Brüsszelben, az állam- és kormányfők csúcstalálkozóján, hiszen a törvényhozók a fehér asztal mellé nem hivatalosak. De az európai szocialista párt szintén külön találkozót hívott össze ma délelőttre, amelyen viszont az ide tartozó miniszterelnökök is részt vesznek. A dán Poul Nyrup Rasmussen pártelnök eleve élesen bírálja Barrosot - a brit, a spanyol vagy a magyar szocialista kormány viszont kiáll a portugál néppárti újraválasztása mellett, mondván, a gazdasági és intézményi válság közepette jobb a folyamatosság fenntartása.

Ám az európai választásokon Franciaországban nagy sikert arató Daniel Cohn-Bendit, a zöldek vezére szerint Barroso kaméleon politikus, aki a politikai nézeteit gyorsan tudta változtatni, és hogy az elnöki posztját megtartsa, kiszolgálta a nagy országok érdekeit. Brüsszeli elemzők rámutatnak, hogy a maoistából néppártivá, liberális piacgazdasági elkötelezettségű bizottsági elnökből a piacok szigorú szabályozását szorgalmazó politikussá "fejlődő" Barrosoból, illetve az általa vezetett testületből hiányzott a stratégiai vízió, a fantázia, és a válság elején késve látott munkához. Ám ahogy Nicolas Sarkozy francia elnök és Angela Merkel német kancellár kiállt Barroso mellett (akinek sorsáról csütörtökön legfeljebb politikai szándéknyilatkozat keletkezhet), sok mindent elárul.

Az új Európai Parlament baloldalán arra hivatkoznak: ha a csúcson a nizzai szerződés alapján jelölik Barrosot, az szembemegy a törvényhozás májusi állásfoglalásával, miszerint a lisszaboni dokumentum szerint kellene eljárni. Cohn-Bendit úgy látja, van elegendő képviselő a szélsőbaltól a liberálisokig, hogy az eljárásra hivatkozva mondjanak nemet a kinevezésre - és közben persze szeptemberben-októberben már hiteles ellenjelölt is felléphet Barrosoval szemben. Csakhogy a júliustól EU-elnökséget adó svédek, valamint több más tagállam gyors döntést sürget, nem véve tudomást a parlamenti erőviszonyokról.

Fredrik Reinfeldt svéd kormányfő (júliustól az EU soros elnöke) és José Manuel Barroso európai bizottsági elnök