A várhatóan mégis életbe lépő lisszaboni szerződés bővíti az EU-csúcsposztokra jelölendő politikusok körét - s erről nagy vita várható az e heti csúcson. Bizarr helyzet keletkezett azzal, hogy az írek tavaly elutasították a lisszaboni szerződést. Kisebb intézményes válság robbant ki. Az érvényben lévő nizzai szerződés ugyanis azt mondja, hogy a továbbiakban nem áll az egy ország egy biztos elv, vagyis, ha most az állam- és kormányfők háttéralkuk nyomán kijelölik a bizottság új elnökét, akkor nem küldhetne minden tagállam egy embert a végrehajtó testületbe. A lisszaboni szerint viszont még öt évig marad ez az elv, de a szerződésben nyitva hagytak egy kiskaput, s decemberben, a csúcson megegyeztek, hogy az "örökkévalóságig" megtartják ezt a rendszert. Ez az üzenet már akkor is az aggódó, és a népszavazáson Liszszabonra nemet mondó íreknek szólt. Most is őket győzködik: írják ki újra, lehetőleg őszre az új referendumot, s az EU garantálja, hogy nem kérdőjelezi meg az ír semlegességet, adó- és abortuszpolitikát. A szöveget - mint a külügyminiszterek hétfőn Luxemburgban erről nagyjából megegyeztek - egyelőre tanácsi határozatban rögzítik, hogy ne kelljen újabb ratifikációs eljárásokat indítani.

Az európai választásokból megerősödve kikerült Nicolas Sarkozy francia elnök és Angela Merkel német kancellár a minap jelezte: támogatja José Manuel Barroso néppárti bizottsági elnök újrajelölését, de várja a programot. Ez utóbbi kitétel is részben a két szerződés okozta problémából fakad. Mondjanak-e igent Barrosora nizzai alapon, s aztán esetleg novemberben vagy decemberben lisszaboni szellemben is? S ha most nevezik meg Barrosot, mégis mi történjék a bizottság létszámával? A csütörtökön kezdődő csúcs előtt a legvalószínűbb forgatókönyv, hogy Barrosoról politikai döntés születik, s ha a parlament mégis szavaz a júliusi első plenáris ülésen, akkor jó. Ha nem, nem.

A lisszaboni szerződés szerint alapítandó EU-elnöki posztot a szocialisták megpályáznák, a liberálisok pedig a külügyminiszteri széket, amelybe Guy Verhofstadt volt belga kormányfő kerülhetne. Közben a lengyelek máris új igénnyel jelentkeztek: túl azon, hogy szorgalmazzák Jerzy Buzek volt kormányfő európai parlamenti elnöki jelölését, fontos gazdasági biztosi posztot kérnek Janusz Lewandowskinak, aki az Európai Parlament költségvetési bizottságának elnöke volt. A németek és a franciák a belsőpiaci és a versenyügyi tárcákat akarják, amelyek révén nagyon erőteljesen befolyásolhatják az integráció folyamatát