Az újraszabott forradalmár
De honnan bukkant fel Muszavi? Egy azerbajdzsáni teakereskedő fia, Tabriz közelében született. Teheránban végezte tanulmányait, építészetet tanult, majd az iszlám architektúrára szakosodott. Diákkorában csatlakozott a sah elleni földalatti mozgalomhoz. Amikor győzött Khomeini iszlám forradalma Muszavi az újonnan alakuló papi rezsim lapjának, a Dzsomhuri-e-Eszlaminak (Iszlám Köztársaság) a főszerkesztője lett.
A fiatal építész gyors karriert futott be. Néhány hónapig külügyminiszter volt, majd nyolc évig ő volt Irán miniszterelnöke. Ekkorra kialakult a máig érvényes struktúra. Az ország élén a vallási vezető áll, lejjebb pedig a köztársasági elnök. Ebben az időben Khomeini alatt Ali Hamenei ajatollah, a jelenlegi vallási vezető volt a köztársasági elnök. Muszavi - állítják a kor és az iráni társadalom ismerői - Khomeini kedvence volt. Miniszterelnök volt, amikor az iszlám diákok megtámadták és elfoglalták az amerikai követséget, és 444 napig túszként tartották fogva az amerikai diplomatákat. A politikus szerint a követségfoglalás határozta meg az ország valódi "iszlám azonosságát", ezzel lettek egyenrangúak a Nyugattal, szűnt meg Irán az Egyesült Államok vazallusának lenni.
Muszavi akkor volt kormányfő, amikor az ország majd egy évtizedig Irakkal háborúzott. (Szaddám Huszein Irakját ekkor az USA támogatta.) Azt mondják, jó munkát végzett. Az ő dolga volt az ellátás megszervezése, az általa bevezetett élelmiszer-jegyrendszernek köszönhetően az irániak nem éheztek. A háború utolsó előtti évében Khomeini titkos parancsot adott ki: ki kell végezni a baloldali politikai foglyokat, akik az iráni Tudeh (kommunista párt) és a Népi Mudzsahedinek mozgalmához tartoztak. A világsajtó szerint tíz- és harmincezer között volt a lemészárolt baloldaliak száma.
Ez volt - állítják - az iráni iszlám rendszer legszörnyűbb tömeggyilkossága. Khomeini kijelölt utódja, Montazeri ajatollah felemelte szavát a mészárlás ellen. Eltávolították a hatalomból és házi őrizetben tartják mostanáig. Azt nem lehet tudni, hogy Muszavinak lett volna-e része ebben a tömeggyilkosságban, arról sem tudni, tiltakozott-e ellene. Amíg kormányon volt, a politikai letartóztatások száma megsokszorozódott. 1989-ben, amikor még ő volt a kormányfő, Khomeini halálos ítéletet mondott ki Salman Rushdira, az író Sátáni versek című regénye miatt.
Ez nem volt tréfadolog. Az író évtizedekig rendőri védelem alatt állt, könyvének fordítóit, kiadóit is fenyegették a fatva nevében harcba induló orgyilkosok. Nem tudni, mi volt Muszavi szerepe ebben az ügyben. Ahogy meghalt Khomeini, az iráni elit összezárt, s eltávolította őt a hatalom közeléből húsz évre. Annyira, hogy alkotmánymódosítással megszüntették a miniszterelnök hivatalát is. Eltávolításában főszerepe volt az addig köztársasági elnök Ali Hamanei ajatollahnak és Hasemi Rafszandzsaninak, aki akkoriban a parlament elnöke volt. Ez a két férfi máig főszereplő Muszavi életében.
Muszavi húsz évig festegetett, megalapította az iráni művészeti akadémiát, másodrendű politikai funkciókat töltött be. Tagja volt egyebek között az úgynevezett szakértői tanácsnak - sokak szerint kevés aktivitást tanúsított. Néhány hónapja egy új Muszavi bukkant fel. Sokan megkérdezték, mi az oka annak, hogy a húsz éve visszavonult egykori forradalmárt és politikust előhúzták és újraprofilírozták, újraszabták? Némelyek - nyilván nem alap nélkül - úgy gondolják, hogy Hasemi Rafszandzsani látta meg benne Ahmadinezsad lehetséges ellenfelét.
Ő nem indulhatott a választáson. Irán egyik leggazdagabb embere, sok funkciója is van az iszlám köztársasági rendszerben, de rettenetesen népszerűtlen. Pénze viszont van bőven a Rafszandzsani családnak. Ezt, és befolyását Muszavi mögé állította. Muszavi mérsékelt reformpolitikusként, pragmatikusként bukkant fel. Ugyan nem tartják sem átütő erejű szónoknak, sem pedig jó debattőrnek, de ezekkel a tulajdonságokkal rendelkezik a felesége. Zahra Rahnavard professzor, aki több jogot követel a nőknek, nagyobb nyitottságot, azt, hogy a papság, a vallási rendőrség ne avatkozzék az emberek életébe.
Ahmadinezsad azok ellen folytatta kampányát, akiknek jól megy az iszlám köztársaságban, s a falusi, vidéki, szegény rétegekhez szólt. Muszavit pedig úgy állította be, mint a korrupt hatalmi elit képviselőjét. Ez a szembenállás egyben azoknak a konfrontációja, akik több szabadságot akarnának az üzletben és a médiában, szemben azokkal, akik a Nyugatban továbbra is a Nagy Sátánt látják. Ezek a konzervatívabb és szegényebb rétegek. Őket az iszlám szabályok rigorózus betartása sem zavarja, ellentétben a teheráni értelmiségiekkel, diákokkal.
Muszavi nem hirdetett nagy nyitást kifelé. Atompolitikája sem különbözik a jelenlegi elnökétől, folytatná az urándúsítást. Izraelt illetően népszavazást akarna, ahol a területen élő zsidók, palesztinok és a palesztinai menekültek eldönthetnék egy vagy két államban akarnak-e élni. A Der Spiegelnek a holokausztot illető kérdésére azt mondta: lehet a dologban valami, egyébként nem lenne Teheránban olyan temető, ahol Lengyelországból menekültek vannak eltemetve. "Valaminek kellett ott történnie" - jelentette ki sokatmondóan. Muszavi beszéde nem konfrontatív, tárgyalna Barack Obama amerikai elnökkel is. Látja a különbséget közte és George W. Bush között. A külpolitika azonban feltehetően nem nagyon érdekli az irániakat.
Eddig a mostani hétfő volt a politikus nagy napja. Hatalmas tömeg előtt beszélt, s ígért változásokat. Egy nappal később már lefújta támogatóinak tüntetését. Cserébe a szavazatok egy részének újraszámlálását engedélyezte Hamanei ajatollah. Ez változtathat a képen, de aligha módosítja azt. Muszavi a rendszeren belül küzd a pozícióért, de az ország feltehetően nem áll mögötte. Úgy látszik, hogy az ajatollahok sem.
