Ugyanez történt a bűnözéssel azonosított albánokkal a kilencvenes években, vagy a még II. János Pállal érkezett és alkoholistának tartott lengyelekkel Anélkül, hogy bármikor bűnözőknek, maffiózoknak mernék nevezni a nápolyiakat vagy a szicíliaiakat.

Csak két példa a legnagyobb példányszámú, La Repubblica című napilapból: "Bolzanóban letartóztattak egy EU-n kívüli muzulmán vallásút, lánya verésével vádolják", "Részeg román gázolással gyilkolt". Hiába hangoztatta büszkén a politika, hogy nemcsak a romáktól, hanem az olaszoktól is ujjnyomatot vesznek majd - a veszélykeltésre már felfigyelt, de sokáig román hordákról és mindig muzulmán jelzővel illetett terroristákról író sajtó sem segített abban, hogy a közvélemény egyszerű egyiptomi vagy pakisztáni embert lásson a sarki zöldségesben.

Nehéz ott, ahol a köznyelv még most is közösségen kívülinek nevezi a Líbiából olasz partot ért menekültet és az uniós magyarokat is, a kormányfő pedig napbarnítottnak az amerikai elnököt. Az etnikai diszkrimináció ellen először és leghangosabban a többnemzetiségű Vatikán emelte fel a szavát.